Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Félesélyes jóvátétel? A füleki végvári katonák által a civil lakosságtól erőszakkal megszerzett javak visszaadásának problémája Koháry István főkapitányságának idején (1667–1682)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Ezek a feljebbvalók vagy szervek nemcsak a jóvátétel rendezésére és a bűnös katonák letartóztatására utasíthatták Koháry Istvánt, de tiltást adhattak ki a nemesek felkérésére történő adóbehajtásokra is, tudniillik ezek okot adhattak a katonai atrocitásokra, valamint későbbi jogi vitákat okozhattak a katonák és a civil lakosok közötti együttélés és jó viszony hátrányára. A tanulmány rámutat arra is, hogy az oltalomlevelek sem nyújtottak teljes garanciát a lakosság védelmére. Ha a falura törő katonák nem a kibocsátó személy hatáskörébe tartoztak, nem vették figyelembe az iratot. Akármilyen fórum elé jutott el a feljelentés, akárhonnan adták ki a jóvátételre vonatkozó utasításokat, minden végrehajtás Koháry Istvánra és a seregbírákra hárult (1664 és 1676 között Oroszlány Istvánra, 1677-től pedig Dúl Mihályra), ők vizsgálták meg és vezették le a károsultak ügyeit, ők adtak engedélyt az őrizetbe vételre, ők szabtak ki büntetést a vétkes katonákra, és ők intézkedtek a jóvátétel ügyében is. Koháry István igyekezett kordában tartani embereit, de főkapitányi szigorát és hatalmát nem tudta érvényesíteni felettük minden pillanatban. Tisztán látta ő is, hogy a füleki végváriaknak élelem és ellátmány kell, a török és egyéb ellenség elleni harchoz teljes harcértékű, táplált katonákra van szükség. A főkapitány minden beosztottja valamilyen szinten vétkes volt a települések dúlásában, tehát mindegyiket nem is büntethette meg. Bár Koháry a katonákat felelősségre vonta ugyan, de a kiszabott büntetést nem vitte soha túlzásba, a források alapján a vitézek börtönbüntetést kaptak, vissza kellett teljesen adni az elrablott vagy elsar- colt pénzt, értékeket, állatokat az eredeti tulajdonosoknak vagy kártérítést fizetni értük. Ám a katonák nem mindig voltak hajlandók az elégtétel vagy a kárpótlás megadására, mert sokszor jogosnak tekintették zsákmányukat. FORRÁSJEGYZÉK MNL-HML (Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára, Eger): IV-l/a (Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei): 4. kötet IV-l/b (Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési iratai): 6. doboz MNL-NML (Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján): IV-l/a (Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei): 3. kötet IV-l/b (Nógrád vármegye közgyűlési iratai): 2. doboz MNL-OL (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest): 3375. filmtekercs (Pest-Pilis-Solt vármegye megyegyűlési jegyzőkönyvei): 4. kötet E 254 (Szepesi Kamara iratai: Repraesentationes, informationes et instantiae): 52. és 77. csomó 169
