Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Félesélyes jóvátétel? A füleki végvári katonák által a civil lakosságtól erőszakkal megszerzett javak visszaadásának problémája Koháry István főkapitányságának idején (1667–1682)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JX .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

mint arra Bellovics Sámuel alkapitány levele is rámutat. 1681. december 23-án /Eneas Caprara tábornok levelet írt neki Lőcséről, melyben Gömör vármegye, Rimaszombat és Rozsnyó panaszairól számolt be, mivelhogy a füleki katonák miatt visszaéléseket szenvedtek el. A levelet Bellovics 1682. január 5-én kapta kézhez. Az alkapitány még aznap válaszlevelet írt Caprarának, hogy pár nappal ezelőtt Ivócs István gömöri követ felkereste őt, és kérte, hogy a katonák által elkövetett excessusokat állítsa le, a vármegye lakosainak pedig adjon protectionális levelet. Azóta Bellovics a füleki katonákra nem hallott senkitől panaszt. Bellovics késznek mutatkozott a károkat megtéríteni és a törvényszegőket megbüntetni., és az is hihetőnek látszik, hogy az mostani fegyverszünet előtti harci cselekmények és a császári katonaság ott állomásozása Gömör vármegyében véget vetett a kurucok uralmának, de ha bármilyen visszaélés történne a kóborlók részéről, Bellovics azokat az elkövetőket és sarcoltatókat azonnal üldözni kezdi, és megbünteti, a vármegye biztonságára pedig gondja lesz. Elnézést kér Caprarától, hogy katonái az excessusokkal hátráltatták őfelsége hű szolgálatát, és ígéretet tesz, hogy minden bűnelkövetőt számon kér, eljárást indít és a seregszéken megbüntet, főleg azok ellen, akiknek a rablás idején nem volt őáltala kiadott menetlevelük.

Rimaszombat városát azonban ezideig nem lehetett meggyőzni: bár Fülek közelében van, és a fülekiek mindig is őrizték a város épségét, bármilyen katonai visszaélés alkalmával, a lakosok közül számosán felzúdulnak és zajonganak a katonák ellen. Nehezíti a problémát, hogy számos elkövetőt fülekinek azonosítanak. Nemrég is 150 hajdú szállta meg Rimaszombatot, és értesítvén Bellovicsot, a lakosok azt állították, hogy mind fülekiek voltak. Holott a vizsgálat kiderítette, hogy ez nem teljesen helytálló: voltak ugyan közöttük a jelenlegi füleki állományban levők is, de legnagyobb részük a Dunántúlról került ide, valamint a Caprara által a Felső-Magyarországi Főkapitányságból különféle bűnök miatt üldözött, és emiatt nyugati irányba menekülő volt végváriak alkották ezt a csoportot. Voltak közöttük azonban olyanok is, akik valóban Füleken szolgáltak valamikor, de azóta elmentek más végvár állományába, és már 3—4 éve szinte nem is hallottak róluk. Bellovics azt is elismerte, hogy volt eset arra is, hogy fülekiek az ő alkapitányi menetlevele nélkül sanyargatták a lakosságot, hiszen Rozsnyón is (ahová Barkóczy Ferenccel együtt mentek, a kuruccá vált Madách Péter üldözésére) sikerült kettőt megölniük a „csavargó végváriakból”. De - tette hozzá a füleki alkapitány - a falakon kívül mindig is fognak végvári katonák utazni vagy vonulni, szállást és élelmet kérni a civil lakosságtól, így hát a vármegyéknek végső soron el kell döntenie, hogy honnan származnak, és nem a legközelebbi végvárat vádolni az esetleges visszaélések miatt, mert ismerős arcokat láttak a bűnösök között. így hát Bellovics szilárdan kinyilatkoztatta Caprara előtt, hogy akármilyen indokolatlan nemesi panasz érkezik a visszaélések miatt, nem fogja a bűnösöket kiszolgáltatni, de ezentúl nem is fog a vármegyei nemesség számára karhatalmat rendelkezésre bocsátani adóztatáshoz, hátrálék-beszedéshez és egyéb karhatal165