Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJiJl MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. egyeztette az éppen aktuális teendőket. A csodálatos környezetben kiépült sportpályák, játszóterek, bográcsozó- és szalonnasütő helyek gondozása, újrafestése és javítása szintén a gyár feladatai közé tartozott. Ha átmenetileg valaki számára nem tudtak munkát biztosítani, de volt remény arra, hogy az ideiglenes nehéz helyzetből a gyár kikapaszkodva ismét teljes munkaidőben tudja alkalmazni az illetőt, csökkentett munkaidőben, kisebb fizetésért ugyan, de megtartották az állományban és ideiglenesen a Dolinka karbantartói közé került. 1906. május 20-án nyitották meg a nyári kuglizót, ahol a Tiszti Kaszinó tagjai általában szívesebben töltötték el szabadidejüket, mint a torna vagy a vívás izzasztóbb edzésein. Ennek ellenére az acélgyári tisztviselők és munkások körében az egyik legnépszerűbb sportág csak a negyvenes évek végén szerveződött szakosztállyá Enreiter István vezetésével.62 így emlékszik vissza rá C.C.: „A hegytetőn volt levágva egy síkság, hogy legyen placc. 2 méteres palánk vette körbe, volt egy kapu, és 10 méterenként gesztenyefák. így jó árnyékos volt. Utak mentek föl-le, mint a Dolinkában. Nagyon hangulatos volt. Gyerekként nagyon szerettem. ”63 A nyári kuglizóhoz több esemény, „rimái szokás” és rendezvény fűződött. „Juniálisnak hívták. Hát akkor volt az, hogy az acélgyári iskolából az összes gyerek felment a munkás kuglizóba. Bekerített rész volt, két tekepályával. Nagy loggia, 60 tagú fúvószenekar játszotta a tánczenét. A gyerekeknek külön bábszínházi rész volt kialakítva, ami nekem nagyon tetszett. Kb. 3-400 gyerek szórakozott ott ilyenkor, a szülőkkel együtt. Kaptunk kakaót, kiflit, süteményt. Pavilonok voltak körbe, ott főztek virslit stb. A felnőtteknek volt sör, bor. Az államosításig működött így, aztán már nem volt. A gyár csinálta a gyerekeknek, az iskolaév búcsúztatására. Ugyanez megvolt, csak gyerekek nélkül, a tiszti kaszinóban is. De oda a szüleim nem voltak hivatalosak. ”64 A vállalati Rima-bajnokságok, a „Rima Olimpia” néven emlegetett sorozatok jelentős állomásai voltak az atlétikának. A második találkozónak 1942-ben Salgótarján adott otthont, ami együtt járt a 375 m kerületű futópálya elkészítésével is.65 „A Rima Olimpia volt a legszebb dolog, legszebb esemény, amire emlékszem. 1942-ben az utolsón még a papámmal voltam. Akkor Salgótarjánban rendezték meg. A Rimái sportkörök, sportklubok vettek részt rajta. Voltak Borsodnádasd- ról, Rozsnyóról, Ózdról, Diósgyőrből, Győrből... Nagyon komoly, színvonalas és elegáns versenyek voltak. Több napig tartott, megadták a módját. A máshonnan 62 Szvircsek, 1993. 241-242. 63 Részlet a C.C-vel 2011-ben készített interjúból. 64 C.C. szóbeli közlése. 65 Szvircsek,1993.236. 71
