Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Természettudomány - Hír János–Pászti Andrea: Palaeosciurus ultimus (MEIN & GINSBURG, 2002) leletek a hasznosi ősgerinces faunában (A Palaeosciurus nemzetség első előfordulása a Kárpát-medencében)
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JA MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. Kommentár. Palaeosciunis ultimus eredeti diagnózisa15 magyarul. „Nagyméretű Palaeosciunis különösen erősen fejlett masséter izmokkal. A P4 majdnem olyan nagy, mint a felső molárisok. AM 1-2 rágófelszínén a paraloph és a metaloph párhuzamosak. A M3 megnyúlt, koronáján a metaloph nem fejlődött ki.” Megjegyzések a diagnózishoz. Mivel fosszilis anyagról van szó, így az izmok alatt az állkapcson látható izomtapadási felületeket kell érteni. A paraloph megnevezés megfelel a Cuenca Bescos Gloria-féle nevezéktan16 szerinti protoloph-nak. A hasznosi lelet behatárolásánál a diagnózis azon kitétele a legfontosabb, miszerint a nemzetség egy nagyméretű fajáról van szó. A 3. ábra néhány európai korai- és középső miocén korú Palaeosciurus M 1—2 méreteinek összevetését mutatja be. Ebből nyilvánvaló, hogy a hasznosi lelet méretei a P. ultimus fajhoz állnak a legközelebb. Mivel leleteink fiatal, alig kopott példányok, így a fogzománc teljesen ép és nyilvánvaló, hogy a zománcon semmiféle ornamentáció, vagy krenuláció nincs, így a meghatározásnál a Palaeosciurushoz méretben hasonló repülő mókusok. Például a Miopetaurista, vagy az Albanensia genusok kizárhatók. Az európai korai- és középső miocén faunákban (Hasznoson is) igen gyakori Spermophilinus nemzetség fogmorfológiája ugyan sokban hasonlít a Palaeosciurus fogazatához, de köztük jelentős méretbeli különbség van. A Palaeosciurus fogak mindig jóval nagyobbak. A Palaeosciurus nemzetség a középső oligocéntől a középső miocénig élt Európában és Ázsia nyugati részén. Eddig az alábbi fajait írták le. Palaeosciurus goti Vianey—Liaud, 1974: oligocén Palaeosciurus feignouxi Pomel, 1853: ageanien, legkorábbi miocén, MN2 Palaeosciurus fissurae Dehm, 1950: korai orleanien, korai miocén, MN3 Palaeostiursus sutteri Ziegler & Fahlbusch, 1986: astaracien, középső miocén, MN4-MN6 Palaeosciurus ultimus Mein & Ginsburg, 2002: későiastaracien,későiközépsőmiocén,MN7/8 Ziegler Reinhard és Fahlbusch Volker szerint17 a Palaeosciurus nemzetség a ma is élő európai erdei mókusokat tömörítő Sciurus nemzetség ősének tekinthető. Ezt az elképzelést azonban az utóbbi két évtized során többen kritizálták. Pl. De Bruijn Hans,18 vagy Ziegler Reinhardt.19 A kritika alapja, hogy a Palaeosciurus nemzetség utolsó előfordulása az MN 7/8 zónában van, míg a ma is élő Sciurus nemzetség legkorábbi képviselője (S. ivártáé) csak a pliocén korú MN 14 zónában jelentkezik először: a lengyelországi Podlesice és a törökországi Ta$ova faunái15 Mein-Ginsburg, 2002, p. 27. 16 Cuenca—Bescos, 1988. 17 Ziegler—Fahlbusch, 1986. 18 De Bruijn, 1998. 19 Ziegler, 2005. 210
