Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Irodalomtörténet - Juhász Csilla: A szerelem rossz útjai, vagy hogyan szerettek a realizmus irodalmának kiemelkedő alakjai?
NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI UZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. tatásával, végig részletesen bemutatva lelki vívódásaikat, jellemfejlődésüket. Először a korszak történelmi hátteréről adok egy rövid bemutatást. Majd a francia irodalom néhány híres nőalakját emelem ki, bemutatva, milyen szerelmek születtek abban a korszakban. Elemezem a különféle nőtípusokat, s hogy melyikük milyen módon szeretett. A fő kérdés: hogyan lehet elbukni? Ezért adtam dolgozatomnak A szerelem rossz útjai címet. Mi viheti rossz útra őket? Eleve romlottak, vagy a sors irányítja életüket, ami ellen nem küzdhetnek? Erre keresem a lehetséges válaszokat, amit elsősorban a bűn értelmezésével teszek meg, Racine Phaedra című művének bemutatásával. TÖRTÉNELMI HÁTTÉR A 19. század második felének Franciaországát a karrier lehetősége és a pénzszerzés határozza meg. A fiatalemberek Napóleonért rajonganak, hozzá hasonló katonai pályát szeretnének befutni. Csodálói közé tartoznak a nagy regényírók is, mint Stendhal, aki a császári törvénykönyv, a Code Napoléon hűséges tanulmányozója. Balzac a következő kijelentést teszi: „Amit ő karddal kezdett, én tollal fejezem be.’’6 Fényűzés, szalonok, bálok, a művészetek gazdagsága - a francia társadalmi élet fő jellemzői a század első évtizedeiben. Napóleon bukása után azonban nehéz időszak következik: a Bourbon-restau- ráció általános csalódottságot, kiábrándultságot vált ki. Georges Duby és Robert Mandrou könyvében a következőket olvashatjuk: „... az 1848 februárjában felrobbanó polgári Franciaország olyan társadalom, mely átrendeződés, átszervezés alatt áll. ”7 „Az áldozatok természetesen még nem nyilatkoznak meg: túl csendesek; és tudatában vannak annak, hogy nem könnyen találnak meghallgatásra a szónokok és frázisok hazájában. Beszél helyettük balsorsuk. ”8 Fiatalok és idősek számára (akik végigharcolták a hősi napóleoni korszakot) egyaránt elviselhetetlen ez a Franciaország, ahol már nehezebb meghódítani a boldogságot (pedig Stendhalnak ez az álma). „Ebben az atmoszférában csak sorvadoznak a jómódú polgárság (sőt: nemesség) e fiai, akiket legjobb tudása szerint nevelt és okított a kor; nem hajlandók elfogadni a középszerűséget, a sivár mindennapokat, a silány karriert, amely hitványságon és aljasságon át vezet a dicsőséghez. Síró hangon dalolnak a múzsákhoz, a szeretett nőhöz a kihalt tóparton, idegen országokat csodálnak meg és járnak be (legalábbis képzeletben), az elmúlt időket idézik fel magas hevülettel: megannyi menedék a sanyarúság, a szomorú kor elől”9 - folytatja 6 http://www.literatura.hu/irok/real/balzac.htm (2010.03.23.) 7 Duby—Mandrou, 1975. 418. 8 Duby—Mandrou, 1975. 418. 9 Duby—Mandrou, 1975. 426. 169
