Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Levente egyesületek Salgótarjánban (1924–1939)
NEOGRAD 2011 • A NOGRÁD MEGYEI UZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXV. összegből gazdálkodott az egyesület.51 6. kép: Hirsch- gyári leventék. A sor bal szélén Kemenes József főoktató. 1930-as évek vége. Az egyesületeknek az alapszabály szerint a pénzkészlete állt a vagyonból (alapító tagok tagsági díja, alapítványokból, az egyesületi jövedelmek évi feleslegéből), valamint a jövedelemből (nem alapító tagok tagsági díja, község (város) hozzájárulása, testnevelési alapból nyert támogatás, pénzbírságok, rendezett versenyek, előadások, ünnepélyek, mulatságok bevételei, adományok). Az 1930-től 1941-ig terjedő időből megmaradt pénzügyi beszámolókból kiderül, hogy a városi egyesület eleinte 6000 pengőből, a városi testnevelési alapból gazdálkodott évente. 1934- ben az összeget leszállították 5650 pengőre. A kiadásokból az derül ki, hogy a legnagyobb kiadási tétel a leventeoktatók díja volt mindig, 1930-ban az egyesületi írnok díjával együtt az 3800 pengő körül mozgott évente. Hasonló az arány a vállalati egyesületeknél is - az oktatói díjakra ment el a költségvetés nagyobb része. A vállalati egyesületeknél a vállalat vagy közvetlenül, vagy más egyesületen keresztül utalt pénzt a leventékhez. A bányánál a leventeoktatók díját mindig az SBTC-n keresztül bevételezték. Az 1930-as években 3800 pengő körüli összeggel gazdálkodott a bányai egyesület. A tagdíjakból, mulatságokból befolyt összeg, tehát amit az egyesület tagsága közvetlenül kitermelt, csak 350 pengő körül volt évente. Az Acélgyári egyesület 4200—5000 pengő körüli összegből gazdálkodott egy évben, ennek több mint felét a gyár közvetlenül kifizette az oktatóknak. A Rimánál azért lényegesen magasabb volt a tagság hozzájárulása, a tagdíjakból és rendezvényekből befolyt összeg közel 800 pengőt tett ki. A hirschgyárnál volt a legegyszerűbb az elszámolás (ezért az ellenőrzés meg is rótta őket). Az 1930-as évben az 1844 befolyt pengőből 1200 pengő egyszerűen igazgatósági adományként van elkönyvelve. 189 pengő a tagdíj és bírság együtt. A harmincas évek vége felé, mikor csökkent a hirschgyári leventék száma, mintegy 1000 pengőből, vagy azt is alulmúló 51 NML St. Pm. 14948/1941. 117
