Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Szirácsik Éva: A Koháryak építkezései a Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei birtokaikon a 18. század első harmadában
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGmjLyMZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. fordulása, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Szent György, Tóbiás és Szent Antal napján valamint Szent Katalin ünnepén tartottak vásárt. Ahogy megjegyezték, a Szent Pál és Szent György napi vásárok „a többihez képest meglehetősek, de a többi, akár azzal, akár anélkül”. Balassagyarmaton évente öt vásárt tartottak Gyertyaszentelő Boldogasszonykor, Dominica Laetere ünnepén, Szent Fülöp és Jakab napján, Szent István magyarországi király ünnepén és Szent Mihály napján. A vásárok forgalma után vámot szoktak szedni a vámházakban. A vámszedés nem feltétlenül kötődött a mezővárosokhoz, a falvakban is előfordult, de a mezővárosok bevételeit mindenképpen jelentősebbnek tarthatjuk. A füleki uradalomhoz tartozó Ipolygalsa falu vámja évente körülbelül 2 forint, vagy egy tallér bevételt hozott. A közeli Fülek mezővárosban a vám évente 150 forintos bevételt eredményezett, olykor többet is. Az ipolygalsai és a füleki vám egyedül Koháry II. Istváné volt, hiszen az az általa szerzett Báthory-féle birtokrészhez tartozott. Szécsényben a Nagykapunál lévő utcában állt a vámház, amelynek bevétele a benne lévő kocsmával, a hozzá tartozó Varbó falusi vámmal és a vásárbevételekkel együtt 100 forint volt esztendőnként. A szécsényi vám és varbói filiáléja a Koháry család közös tulajdonában maradt. A balassagyarmati vámház, „ahol vámot szoktak venni a kereskedőktől” egyben kocsmaként is működött, a szécsényi vámházhoz hasonlóan. A vámos itt néha akár évi 60-70 akó bort is eladott. A „ser és pálinka korcsmát a vám jövedelmével együtt” 1716-ban Bánhidi Ferenc bérbe adta 60 forintért Furár János vámosnak. Az előbbiekben már szóltunk a szécsényi és balassagyarmati vámházakban lévő kocsmákról. A mezővárosok közül Gyöngyösön volt még Koháry II. Istvánnak „korcsmaháza” a Csapó utcában, de a városnak volt külön kocsmája is. Megjegyzendő, hogy a Koháryak falvaira ekkor nem volt jellemző a földesúri kocsmatartás. Bár a szécsényi uradalomhoz tartozó Ecsegen volt kocsma, de bevétele a falut illette meg, míg a füleki birtokrészhez tartozó Ipolygalsa kocsmája 1716 előtt megsemmisült. Uradalmi pálinka- és serfőzőházról csak két mezővárosban emlékeztek meg az 1710-es évek második felében. A Koháry II. István birtokában lévő Balassagyarmaton volt egy serfőzőház, illetve a família közös tulajdonát képező szécsényi pálinka- és serfőzőház, amelyek azonban nem voltak befejezve, mivel „azelőtti tisztek nem jól viselték gondját”. Mészárszéket - Ecseg falu kivételével - csak mezővárosokban találhattak az úrbéri összeírás készítői, de az ecsegi mészárszék bevétele is a falué volt. A szécsényi mészárosok saját költségükön emeltek urasági mészárszéket, amely után évente 30 rénes forintot fizettek a birtokos családnak. A füleki közös családi tulajdonban lévő mészárszék után egy mázsa húst és egy mázsa faggyút szoktak évente fizetni. Gyöngyösön két mészárszéket is használhattak. Erdős Gergely 1716-ban 12 magyar forintot fizetett az egyik mészárszék után a földesúrnak. Még abban az évben emeltek egy másik mészárszéket is a Csapó utcai kocsma mellett, 83
