Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI

ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV.

generált. Például Maurizio Gribaudi a torinói Borgo San Paolo munkásnegyed fasizálódását vizsgálta kifejezetten az oral history módszereivel. Végkövetkeztetése szerint nincs egységes munkásosztály és nincs egységes, normatív keretek között érvényesülő munkáskultúra sem.5 A makrotörténelem nagy struktúráinak „eldologiasítása” helyett, mint a tapasztalat,6 Alf Lüdtke, a német Alltagsgesichte teoretikusa a „sokak gyakorlatát” emeli a mindennapok történetének fókuszába. Szerinte a gyakorlat olyan formák összessége, melyekben „az emberek cselekedeteik és értelmezéseik feltételeit elsajátítják, amelyekben tapasztalatokra tesznek szert, s a kifejezésmódokat és értelmezéseket alkalmazzák - és ezeknek ők maguk is hangsúlyokat adnak. Az elsajátítás folyamatában az ágensek, akiknek szerepük van, cselekvőkké válnak, értelmeznek és előadnak, kényszerítenek vagy vonakodnak. ”7 Alkalmasint a kultúra a hétköznapok gyakorlata.8

A város a városszociológia Chicagói iskolája óta a történettudományban is kedvelt kutatási területté fejlődött. A forgalomban lévő városdefiníciók között Robert E. Park ökológiai értelmezése különösen népszerű.9 A Chicagói iskola kérdései a városra, mint ökoszisztémára vonatkoztak, ennélfogva a város növekedésének szabályszerűségei, a szegregáció, a lakónegyedek és a városi közösségek „transzformáit” kapcsolati formái, mint a szomszédság, rokonság, műrokonság, a migráció és a városi életforma adaptálása, a városi gazdaság működése és a társadalmi mobilitás összefüggései egyaránt szerepeltek a városszociológusok városelemzéseiben.10 11 Minthogy a városra a modern ember élőhelyeként tekintettek, ahol a városi tereknek önmagukban semmilyen jelentése sincsen, csak az életmód változásai töltik meg tartalommal, következésképpen Park az antropológia hazaköltöztetésével érvelt a modern ember viselkedésének feltérképezéséhez.11 A városszociológia jóval az antropológiai ihletettségű társadalomtörténet előtt vonta be

5 Gribaudi, 1987., Bődy, 1999. 39—58.

6 Kocka, 1986. 279.

7 Lüditke, 2003. 149-158.

8 A szociálantropológia hatása alá került társadalomtörténetben főként Clifford Geertz kultúrafogalma érvényesül; a kultúra a „szimbólumokban megtestesülő jelentések történetileg közvetített mintáit jelöli, a szimbolikus formákban kifejezett örökölt koncepciók azon rendszerét, amelynek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, állandósítják és fejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat és attitűdjeiket.” (Geertz, 2001a. 74.)

9 „The city (...) is something more than a congeries of individual men and of social conveniences - streets, buildings, electric lights, tramways, and telephones, etc.; something more, also, than a mere constellation of institutions and administrative devices - courts, hospitals, schools, police, and civil functionaries of various sorts. The city is, rather, a state of mind, a body of customs and traditions (...) a product of nature and particularly of human nature.” (Park, 1984a. 1.)

10 Park, Burgess, McKenzie, 1984.

11 Park, 1984a. 2—3.

62