Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Balogh Zoltán: „Nyelvében él a nemzet” – a magyarságtudat hirdetése a Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet zászlaján
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI J J-, MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. Az Olvasóegylet monográfusa, Wabrosch Béla szerint 1899-ben határozta el az egylet választmánya, hogy egy új, szép, az Olvasóegylethez méltó, nemzetiszínű zászló beszerzésére zászlóalapot létesít. Ezt megelőzően - egy korábbi belügyminiszteri rendeletre - az egylet már beszerzett egy a magyar címerrel ellátott nemzetiszínű zászlót. Az acélgyári munkásság művelődésében és hazafiságra nevelésében meghatározó szerepet játszó egyesület 1902-ben 2200 koronás költséggel készíttette el a zászlót. A zászlószentelés Salgótarjánban még soha nem látott ünnepség keretében történt. Zászlóanyának Borbély Lajos műszaki vezérigazgató feleségét kérték fel, aki a zászlószentelési ünnep alkalmából nemes gesztust tett az Olvasóegylet számára. Felajánlotta, hogy 400 koronát fordít elhunyt olvasóegyleti tagok hátramaradt, kereset nélküli, illetve segélyre szoruló özvegyei és árvái segélyezésére. Ezenkívül a zászlószentelési ünnep napjának emlékére 10 éven át 1903. május 19- től évi 100 koronát fordít az elhunyt egyleti tagok segélyre szoruló özvegyei, árvái részére. A segélyek kiosztását a zászlószentelés évfordulójának napján tartandó választmányi közgyűlés határozta meg. A zászlószentelési ünnepély előestéjén a zászlóanya tiszteletére zenés fáklyásmenetet rendeztek az egyleti tagság, a gyári zenekar és a dalárda, valamint a tűzoltók részvételével. A zászlószentelés napján a gyáriakhoz csatlakozva vonultak fel a bányatársulati, községi és a salgóbányai hivatalok, testületek képviselői és a testvéregyletek küldöttei a római katolikus templomban tartott ünnepi misére. A zászlóanyát az ünnepélyes avatáson 50 fehér ruhás nyoszolyólány kísérte. A zászlóvivők és a kíséret fekete magyar díszruhában pompáztak. A zászlósnak a felvonuláson két oldalról egy-egy díszes kötelet tartó tag segített a súlyos zászló vitelében. Az egyesületben 1912-ig Barcs Géza, majd Kertész Géza töltötte be a zászlótartó tisztét. A misén a dalárda Liszt Koronázási miséjéből a Glóriát és a Benedictust énekelte, amelynek hegedűszólóját Koller Károly mérnök játszotta. A dalárda elénekelte Liszt Paulai Szent Ferenc imáját is. A prédikációt Kovách Nándor apátplébános mondta el. A római katolikus templomban került sor Borbély Lajosné zászlóanya szalagjának feltűzésére és a dísz-és tiszteletbeli zászlószögek be verésére. A jelenleg a Nógrádi Történeti Múzeumban őrzött mintegy 3,5 méter hosszú fehérre festett zászlórúdon megtalálható —néhány kivétellel— az összes zászlószög. A zászlóanyán, Borbély Lajosnén és a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság műszaki vezérigazgatóján, Borbély Lajoson kívül a Salgótarjáni Acélgyár igazgatója, Jónásch Antal, az Olvasóegylet díszelnöke, Unger Gusztáv és akkori elnöke, Wabrosch Béla dísz zászlószögei is megtalálhatók itt. Az akkor 330 tagot számláló olvasóegyleti tagok nevével ellátott ezüstözött réz pajzsocskák közül 323 maradt meg. Ezenkívül 23 testület, egyesület, hivatal és Beniczky Árpád, a füleki járás országgyűlési képviselője nevét őrzik a zászlószögek. A zászlórudat díszítik a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni, salgóbányai, borsodi és gömöri telephelyei testvéregyesületeinek zászlószögei is. 49
