Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI^y^MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. érzéseket és érzelmeket keltenek, s cselekvésre ösztönzik az embert. ” A bányászok a munkájuk hatásosabb összehangolása érdekében szervezeti funkciókat építettek ki, amelyek szabályszerűen és megállapodás-szerűen szerveződnek, avagy sza- bályszerűtlenül, a kötelező erkölcsi vagy rituális mozgósításával.32 A bányászok szimbólumhasználatával kapcsolatban arra a megállapításra jutottam, hogy azokat a jelenségeket sorolom szimbólumaik közé, amely által - a kutatásaim során szerzett tapasztalataim alapján - ez a csoport a külvilág felé megnyilvánul, amely jelenségek által ők bányásznak érzik magukat. A bányák bezárása után a bányász közösség ezekre a szimbólumokra építve alakította meg csoportjait, szervezeteit, egyesületeket létrehozva. A következőkben felsorolt és leírt jelenségek fontos kellékei a bányász önérzet kialakulásának és kimutatásának. A bányászok viselete, kulturális szokásai a természetes szimbólumok közé tartoznak, egyértelműen jelzik hovatartozásukat. Ezt jelzi, hogy még ma is használatosak, valamint a bányászat egy-egy külön területét ragadják meg. A bányász szakszókincs a nyelvi, az egyenruha és a kisharang a tárgyi oldaláról, a Bányász Himnusz a zenei, a babonás hitére a folklór, valamint a „Jó szerencsét!” köszöntésük a mindennapi életből fakadóan közelíti meg a bányász létet. Ezek adják alapvető szimbólumait identitásuknak. Bányász szakszókincs A 19. század közepén többségében külföldi munkások alkották a nógrádi szénbányák munkásait, az iparfejlődés nagymértékű hatására átalakult a megye nemzetiségi képe. Nagy részük nem beszélte a magyar nyelvet, Felvidékről, szlovák nyelvterületről, német, lengyel, cseh, morva nyelvterületről érkeztek. Kezdetben az iskolákban sem csupán magyarul tanítottak, a tanítók többnyire egyszerre több nyelven adták át az ismereteket. A munkájuk révén egymásra utalt emberek az egymással való kommunikálásra egy sajátos bányásznyelvet hoztak létre. A Kiegyezésig a németesítés nyomait viseli magán a Selmecbányái alma mater német nyelven folyó bányamérnök képzése, 1868 után tették kötelezővé a magyar nyelven való oktatást. Fontos szerepet játszott a bányász szaknyelv kialakulásában az 1868-ban, Péch Antal által bevezetett első, magyar nyelvű bányászati szaklap. A 19. század végére a helyi sajtóban is hazafias érzéseket váltott ki a bányász szaknyelv kérdése. A 20. század elejétől a helyi bányatársulatok is fontosnak tartották a magyar nyelvű munkások képzését és alkalmazását. Azonban a bányában a bányászok szakszókincsét nem sikerült magyarosítani, és ez nem valósult meg a későbbiekben sem. Sajátos, a bányában való eligazodást segítő szakkifejezésekből, tárgymegnevezésekből álló szaknyelv alakult ki, magyarított német-szlovák szókincsből.33 A nyelv sokrétű társadalmi tagozódását jelzi az argó és a jassz32 Cohen, 1983. 69-75. 33 Szvircsek, 2000. 106—107. 197
