Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Régészet - Bercsényi Kinga: Szécsény kora újkori temetője

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI, jJZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. későbbi időpontjára a leletanyagból a piarista érem utal. Az érem 1767-nél nem lehet korábbi, mivel a rajta szereplő Kalazanci Józsefet ebben az évben avatták szentté, amiből következik, hogy magát az érmet ennél az időpontnál korábban nem vagy nem sokkal készíthették.29 írott forrással is rendelkezünk. A ferencesek História Domusa említi meg az 1789. évnél, hogy májusban jelölik ki az új temető helyét, mivel a templomi kriptát királyi rendeletre be kellett zárni.30 A területi ki­terjedés meghatározása is hasonló nehézségekbe ütközik, a megfelelő forrásanyag (metszetek, térképek, rajzok) hiányába. Annyi bizonyos, hogy a 2009-ben végzett munkálatok a temetőnek csak egy töredékét tárták fel. A már korábban - egy-egy leletmentés alkalmával - megtalált sírok elhelyezkedése ennél jóval nagyobb terü­letet feltételeznek. Nagyjából a mai Rákóczi út - Felszabadulás tér - Magyar utca - Ősz utca meghosszabbított vonala négyszögben lehet ezt meghatározni. Az eddig rendelkezésemre álló adatok alapján tehát a következőt lehet tudni a temetőről. A 16. század második fele és a 18. század vége közé keltezhető sírkert­be tulajdonképpen az akkori város katolikus keresztény lakossága temetkezett. Ide számítva a magyarokat, németeket vagy akár szlovákokat. Az előkerült lelet­anyag alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy közöttük módosabb személyek is voltak. Iparosok, kereskedők vagy akár a nemesi családok tagjai is. A kevés bizto­san megállapítható tény mellett viszont, igen sok kérdés maradt még megválaszo­latlan. Nem ismerjük a temető keletkezésének pontos körülményeit, sem annak idejét. De bizonytalan a valós kiterjedés is. Nem tudni a korszakban a városban élő törökök temetkezési helyéről sem, és a protestáns közösségről sincsenek in­formációk. Ez utóbbiak használhattak közös temetőt a katolikusokkal, azon belül elkülönült részre temetkezve, de saját temetőjük is lehetett. A jövőbeni cél mindenképpen tovább bővíteni Szécsény kora újkorára vonat­kozó forrásainkat. Ez ugyanis elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy a temetővel kap­csolatos bizonytalan kérdések megválaszolhatóvá váljanak, és hogy a már eddig felvázolt kép pontosítható legyen. 29 Koltai András a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára munkatársának szíves szóbeli közlése. 30 Az új temető megnyitását említő levéltári forrás jelzete: Szécsényi Ferences Kolostor Levél­tára. História Domus Conventus Szecsenyiensis II. 1739—1883. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom