Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Történelem - Kazareczki Noémi: „Fekete krónika” – Bűnügyek a 20. század eleji nógrádi sajtó tükrében

NEOGRAD2010 • ANÓGRÁDMEGYH JJ^MÜZEUMOKÉVKÖNYVEXXXIV.

mennek, de Vilma nem ment Vlocsovszky után, és hűtlen lett hozzá. Elkeseredésében revolvert vásárolt, Vilmát meglesté az utczán, s kétszer feléje lőtt. Mind a két golyó talált. Váradi Vilma életveszélyes sebben fekszik a salgótarjáni kórházban. Vlocsovszkyt elfogták.

N. K, 1906/38. sz. 5. p.

“Agyonlőtt törvénybíró” Gömör-Siden-Fülek és Ajnácskő között fekvő kis faluban- szeptember 9-én szenzációs eset történt. E napon volt Síden búcsú, nagy ivás volt. A falu fiatalja és örege a korcsmában ivott, s az Ajnácskőből kiküldött csendőr járőr, Sülle Imre őrsvezető és Balázs János alig tudtak rendet csinálni a garázda emberek között. Először egy részeg majoros, Szendrey nevű támadta meg a csendőröket, - baltájával sújtott feléjük. Tíz óra tájban pedig szalad egy ember Darabos János törvénybíróhoz, hogy fiát a csendőrök ütik. A törvénybíró fokosát és revolverét magához vette, s bőszülten rohant az úton jövő csendőrökhöz, s neki rohant Balázs csendőrnek. Ez látva a veszedelmet elkiáltotta magát, hogy fegyver van az embernél, mire Sülle őrsvezető czélzott, lőtt, s a törvénybíró halva rogyott a földre. A falu népe néhány pillanat alatt forgó pisztolyokkal, fejszékkel, kaszával és botokkal felfegyverkezve csoportosult a hulla körül, s a csendőrök felé rohantak. A csendőrök visszatartották őket amíg erősítést kaptak, majd 16 csendőr néhány perc alatt rendet csinált.

A tárgyalt időszakban a közrend és a közbiztonság fenntartásának legfőbb szerve a csendőrség volt, melyet 1881-ben hívtak életre és 1945-ig működött. A századforduló után Magyarország területét nyolc csendőrterületre osztották, melynek működési területe kizárólag a vidék volt, s illetékessége nem terjedt ki a törvényhatósági jogú városokra. A közbiztonsági tevékenységén túl a fennálló társadalmi rend védelme volt a feladata (például gyakran bevetették az agrár-, a munkásmozgalmi és a nemzetiségi megmozdulások elfolytására, továbbá a természeti csapások elhárítása (árvizek, tűzvészek, ragályos betegségek stb.) is kötelező feladataik közé tarozott. Kevésbé gondolnánk, de ellenőrizhették, hogy a vásári portékák után befizették-e az adót, romlott-e az áru, egészséges-e az eladó jószág, és a különböző rendezvények idejének betartatásában is illetékesek voltak. Az adók behajtása volt az egyik legnépszerűtlenebb feladatuk. 1899-től életbe lépett egy rendelet, mely alapján inkább katonának, mint rendőrnek minősült a csendőr, így nem vehetett részt a nyomozásokban.9

A csendőrkerületek szárnyakra, azok szakaszokra, majd őrsökre tagozódtak. A parancsnokságokat döntően a nagyobb városokban, az őrsöket pedig a járási szolgabíróságok székhelyén hozták létre. Két őrs egymástól való távolsága maximum

9 Ez a rendelkezés az első világháború idején nagyon nagy veszteségeket okozott a csendőrség állományában, mivel sokak kerültek hadi beosztásba. (Kaiser, 2010. 8.)

12