Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - K. Peák Ildikó: Földi Péter plasztikái
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEL ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. letét és magát a madárfigurát rúdszerű elem s rajta maga a stilizált, jelzésszerű fészek köti össze. A szárnyas sziluettje, mozdulata csodálkozással vegyes gyászt fejez ki, ezt segít érzékeltetni a figura ívben meghajtó pozitúrája, a kissé kidülledő szemek értetlenséget, szomorúságot fejeznek ki, annak ellenére, hogy a madáralak tulajdonképpen alig jellemzett. Földi Péter e szobor készítése során, ahogy az előbbiekben tárgyalt plasztikánál is, törekedett a leegyszerűsített, tiszta formákra, a figura ábrázolása nem részletező, s ez esetben is hangsúlyosak a hosszú lábak. A sok hasonlóság mellett azonban a Sérült fészek határozott továbblépés a Madár I. című alkotáshoz képest. Természetesen, itt nem a mű művészi értékére, vagy kivitelezésére gondolunk, hanem az alkotás által megfogalmazott jelentésre. A Sérült fészek már nem pusztán egy madár, vagy a madár archetípusát megjelenítő mű, a szobor „története” már nem csak egy életképi helyzet, hiszen a plasztika jelképrendszere átemeli a figurát egy kozmikusabb jelentéskörbe. Ha figyelembe vesszük a bevezetésben Földi Péter festményeinek szimbólumvilágáról leírtakat, látni fogjuk, hogy a szomorú tekintetű madár talapzata tulajdonképpen világunk, s ennek a világnak a tengelyén áll a lehorgasztott fejű figura. A világ tengelye, a világ fája nemcsak a finnugor és népvándorláskori mondavilág s a magyar népmesék világának - melynek egyébként Földi Péter jó ismerője - jellegzetes motívuma, de megtalálható Yggdrasil néven a germán mitológiában is. László Gyula így ír egy népvándorlás kori avar ábrázolásról 1974-ben megjelent könyvében: „A dombból kinövő oszlop nyilván a világtengely, s belőle nő ki a kilencágú világfa. Ennek a fának mását állították fel még nemrégen is a belsőázsiai népek a sámánszertartáskor, s kilenc lépcsőn mászott fel az önkívületben lévő sámán, és dadogó révületben kiejtett szavaiból az ég kilenc régiójának leírását hallották ki a szertartás résztvevői. Ez a kilenc régió a világmindenség, természetes tehát, hogy a nap és a hold kísérik. Az avar karcon az életfa körül álldogáló, ugráló, röpködő állatok pedig azt árulják el, hogy néhány avar nemzetségben, vagy törzsben hitték - vagy már csak mesélték ? -, hogy az életfa szülőanyja és táplálója minden életnek. ”4 Földi Péter életfáján is egy madár áll. Nem véletlenül nevezzük életfának ezt a plasztikai formát, hiszen a szobor „világtengelye”, tetején a csonka fészekkel, kísértetiesen emlékeztet egy lombja vesztett, kiszáradt fára. Az elpusztult fészken (kiszáradt ágon) álló madár világunk sérülését, harmóniájának elvesztését gyászolja. ívben meghajtó teste egyszerre fejez ki szomorúságot, ugyanakkor a még menthető saját testével történő megóvásának szándékát. Tragikus, mégis felemelő, utat mutató ez a szobor. 4 László, 1974. 102. 103
