A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉGÉSZET - Köhler Kitti: A Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen feltárt késő bronzkori hamvasztott temetkezések antropológiai vizsgálata

ványainak elégetése után, a hamvak máglyáról történő felszedése során keveredhetett a gyermekcsontokhoz néhány felnőtt egyénhez tartozó töredék is. Mindhárom temetkezés esetében a csonttöredékek nagysága döntően 1 és 5 cm között, mennyisége 100-200 darab között variál. A hamvak átlagos tömege 90-140 gramm, mely viszonylag kevésnek mondható. Az őskorból származó hamvasztott leletek esetében ugyanis nem ritka, hogy a hamvak súlya 0,5 kg körül vagy afelett variál, modern krematóriumi körülmények között pedig átlag 1,5-3 kg közötti hamu maradhat meg. Természetesen a mennyiséget befolyásolja az egyén neme, testalkata és életkora. Gyermekek esetében ez az érték nyilván alacsonyabb. A berceli kalcinált csontok kis mennyiségét az életkor mellett számos egyéb tényező is befolyásolhatta. A tetemek elégetése után például nem biztos, hogy a hamvak egészét összegyűjtötték a máglyáról, de befolyásolhatta a kapott eredményt a feltárás során a csontok felszedése és mosása is. Az égett fragmentumok anatómiai képletek szerinti rendezése alapján megállapítható, hogy mindhárom esetben egyaránt megtalálhatók voltak a koponya- és a vázcsontok maradványai is. Feltűnő azonban bizonyos vázelemek, így a csigolyák és a medence majdnem teljes hiánya, mely megint csak összefüggésben állhat azzal, hogy az égetés után (talán szándékoltan?) a hamvaknak csupán egy része került felszedésre és eltemetésre. A csontmaradványok mindhárom temetkezésnél általában azonos, szürkésfehér színárnyalatúak. A 6. sír esetében előfordult, hogy néhány koponyatöredék és a bordák ettől eltérő, fémeskék elszíneződésűek, mely arra utal, hogy a hamvasztás során nem érte egységes hőhatás az egész tetemet. Jellemző továbbá mindhárom leletnél a kismértékű, felszíni deformáltság, a hosszúcsontokon megfigyelhető haránt irányú, ívelt repedezettség és a hosszanti hasadás. Kóros elváltozás a kalcinált csontokon nem fordult elő. Zoológiai maradványok szintén nem voltak a humán csontvázelemek között. Összegzésként megállapítható, hogy - a kalcinált töredékek nagysága, törése, repedezettsége és színárnyalata alapján — mindhárom temetkezést a tökéletlen kiégetettség jellemzi, mely egy közepes, illetve alacsonyabb hőfokon történő, kevésbé intenzív hamvasztást feltételez. A kis mennyiségű leletanyag pedig akár a hamvak szelektív összegyűjtésének és eltemetésének egyik lehetséges következménye. Ugyanezt sugallja, hogy az anatómiai képletek szerinti rendezés során a vázelemek esetében bizonyos csontok (pl. csigolya, medence) nem fordultak elő. IRODALOMJEGYZÉK Chochol, J.: Analyse menschlicher Brandreste aus den Lausitzer Gräberfeldern in Ushi nad Laben-Streckov II. und in Zirovice, Bezirk Cheb. In: Plesl, E. (Ed.) Luzichea kultúra v seveo-západnich Cechach. Praha, 1961, 273-293.