A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - MÚZEUMPEDAGÓGIA - Tóth Zsuzsa: „Mit játszódjunk...?" Múzeumpedagógiai tapasztalatok a Palóc Múzeumban

III. Népviseletek Nógrád megyében IV. Ünnepek a Palócföldön: jeles napok, ünnepi szokások V. Hétköznapok tennivalói és eszközei a nagycsaládban A tárlatvezetéshez minden témánál játékos, rajzos feladatlap is kapcsolódik, amely kitöltése után kötetlenebb programmal (hagyományos gyermekjátékok készítése, mozgásos, énekes népi játékok) zárulhat a foglalkozás. Összegzés A múzeumi foglalkozások programja változatos volt, a frontális munka mellett közös beszélgetésre, játékra is adtunk lehetőséget. Az iskolán kívüli órákon nem kellett számot adni tudásukról, ezért „kockázat" nélkül mondhatták el gondolataikat, véleményeiket a gyerekek. Nem volt jellemző a számonkéréstől való szorongás. Ez növeli a kreativitásukat, egymás türelmes meghallgatása pedig toleranciakészségüket. A feladatok azokhoz a kiállításokhoz kapcsolódtak, amelyek körülöttünk voltak, bármikor meg lehetett nézni a szóban forgó tárgyakat, ellenőrizni egy-egy információt. Összekötöttük a tanulást a játékkal, úgy is fogalmazhatunk, hogy játszva tanultunk. A gyermek testi-lelki képességeinek kibontakoztatásához elengedhetetlenül szükséges, hogy játékos formában utat keressen önmaga számára. A majdnem feledésbe merült népi játékok részben a testet edzik, ugyanakkor erősítik a közösségi életet. Próbára teszik a gyermek kitartását, türelmét, fejlesztik természetes adottságait. A játék elsődleges célja az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Olyan feladatokat állítanak a gyerekek elé, melyeket meg is tudnak oldani, mert azokat maguk találták ki maguknak. Közben kialakul önértékelésük, rájönnek, miben ügyesebbek, és miben kevésbé azok. Kiderül az is, mire képesek, és mire nem, de az is világossá válik számukra, hogy nem mindig és nem mindenben ugyanaz a gyerek a legjobb és a legügyesebb. Mindez segíti a személyiség fejlődésében oly fontos egészséges, de nem túlzott önbizalom kialakulását. A játék ráadásul sokoldalúan a nevelés, oktatás, fejlesztés szolgálatába állítható. Óriási előnye a többi fejlesztési programmal szemben, hogy nem didaktikus: a játszó gyermek mozgása, kézügyessége, éneklése, együttműködési készsége, viselkedési kultúrája, kreativitása úgy fejlődik, hogy észre sem veszi. A játék segíti az egyén egészséges testi-lelki fejlődését és a társadalomba való beilleszkedését.

18 Ha visszatérünk a címben megfogalmazott palóc népi gyermekjátékból kölcsönzött kérdésünkhöz „Mit játszódjunk?..", válaszolhatunk úgy, hogy: „Tanuljunk!". Gyermekfül számára ez a válasz valószínűleg elrettentőén hangzik. De ha olyan ,K LÁZÁR, 2002, 23.