A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - NÉPRAJZ - Dita Nociarová: Szakrális kisemlékek Nógrádban

Kápolnák A kápolnák kis egyházi építmények, melyekben alkalmanként vallási szertartásokat végeznek, rendszerint egyszer egy évben, a védőszent ünnepén. Nógrádban a kápolnák többségét Szűz Máriának szentelték (lurdesi - Alsósztregova*, Rapp, Terbeléd - Kismulyad, Lónyabánya*; fatimai - Romhány, Tuhár; Hétfáj dalmű Ipolykér; Nagyboldogasszony - Ipelsky Pótok). A többi szakrális kisemlékhez hasonlóan a kápolnákat is pap szentelte fel, az egész hívő közösség jelenlétében. Ezek többnyire zárt terek, melyekbe be lehet lépni. A hívők kápolnának nevezik azokat a zárt szakrális objektumokat is, melyeknek fülkéjében nagyobb plasztika van, de a képoszlopokhoz hasonlóak. Példa erre az alsósztregovai* plébániája melletti építmény 1994-ből, amelyet „Lurdesi barlanginak ill. „a Lurdesi Szűz kápolnájának" neveznek; a Tuhár falu fölötti beüvegezett és díszes ráccsal ellátott szoborfülke Szűz Mária szoborral 2001-ben felszentelve; Bussa - a falu közepén levő képoszlop, amelynek beüvegezett fülkéjében szintén a Szűzanya szobra van, az 1936-os évszám a lépcsőzetesen kiképzett pléhtetőn van feltüntetve. A kápolnák építőanyaga lehet kő, tégla, fa és beton, felületük fehérre meszelt, vagy színes vakolattal van bevonva, helyenként pedig terméskőből készült burkolattal borították. Alaprajzuk négyzetes, téglalap vagy sokszög, gyakran félköríves apszisban végződnek. Bejárata a főhomlokzati részen van, az ajtó mögött azonban gyakran fémrács található, melyen keresztül a kápolnába ugyan benézhetünk, de bemenni nem tudunk. Egyes kápolnákban meg lehet közelíteni az oltárt, ill. a szobrot (Terbeléd - Kismulyad), s egy esetben a nem őrzött bejáratot biztonsági berendezéssel szerelték fel (Rárósmulyad). Nógrád szlovákiai részén csak egy kálvária-kápolna volt bejegyezve, ami a kékkői vár fölötti kálváriához tartozik. Temetőkápolna viszont több is van (Fülekpüspöki, Medveshidegkút, Gács*- a Szentháromság kápolnája 1843-ból stb.). A várkápolnák közé sorolható az 1755-ből származó, és 1942-ben restaurált Szt. Anna kápolna Divényben*, a kékkői Szt. Anna kápolna, a reneszánsz eredetű, 1612-ből származó kápolna Gácson*, valamint a későbbiekben létesített várkápolna 1762-ből, a gácsi várkastély oldalsó szárnyában.

22 A kápolnák enteriőrje egyszerű berendezésű, középen van az oltár a felépítménnyel, amelyen polikrómozott kő vagy fafaragás volt a Szúzanyával kapcsolatos ikonográfiái ábrázolással. Kiegészítők lehetnek hímzett, horgolt vagy csipke textíliák. A szobor két oldalán mécseseket, virágvázákat helyeznek el, a belső falakra pedig berámázott színes búcsús nyomtatványokat akasztanak. Példa erre Nógrád legnyugatibb falujában, Ipolykéren a temető felé vezető főút mellett levő kápolna, melyet a Hétfájdalmú Szűznek szenteltek, és amely eredetileg a 18. századból való falazott barokk építmény volt. A 19. század elején hozzáépítettek egy klasszicista 22 DRENKO, 1999, 94.