A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

zsírt pedig ormyergünk völgyéből vettük a mutatóujjunk bögyével. Emberi kenőanyag volt."

l& Világszerte retrospektív vetítéseket tartanak filmjeiből, Párizsban, La Rochellben, az indiai Bangaloréban, az olaszországi San Remóban, Varsóban, Triesztben, Kijevben , Toulouse-ban, Lausanne-ban, Genfben, Brüsszelben, Lisszabonban, Kairóban, és még rengeteg helyen Rómából való hazatérése után, 1980-ban forgatja a Cserepek című filmjét. Még 1976-ban megfilmesítette a televízió számára Gorkij Naponta két vonat és Cselkas (Vámhatár) című műveit. Ezt követően a nyolcvanas években már a televízió számára készített filmeket, például a Haláltáncot vagy az Isten teremtményeit, mely Szabó István novelláját dolgozza fel. Ez a mű a Prágai Nemzetközi Filmszemlén megkapta a legjobb rendezés, idehaza pedig a kritikusok díját. Ennek hatására megcsinálhatta Ibsen Peer Gynrjét. Bár a kötött szöveg nem nyújtott sok művészi szabadságot, mégis csodálatos képekben és kiváló művészi alakításokban gazdag filmet rendezett Gaál István, mely 1988-ban készült el. Gaál István utolsó lakásának nappalijában a falak és a polcok telis tele voltak olyan tárgyakkal és képekkel, melyek valamilyen módon kapcsolódtak egy-egy filmjéhez. Ilyen volt például Csohány Kálmán grafikája, a Gaál István filmje ihlette Holt vidék, a Sodrásban plakátja, a két ökör húzta kis szekér, rajta egy zongorával (ez a Bartók Béla életéről szóló Gyökerek egyik jelenetében látható), vagy a sziklakatonák álarca az Orfeusz és Eurydikéből Az Orfeusz és Eurydiké megfilmesítésének vágya már a római filmfőiskolás éveiben megfogalmazódott. Egy koncerten hallotta a Che faró senza EurydicéX, mely komoly hatást gyakorolt rá. Erre az élményre a Zalán Vince által szerkesztett könyvben így emlékszik vissza: „... megmozgatta, megpörgette a fantáziámat is, vajon milyen lehet, ha lemegyünk az alvilágba, milyen üregeket láthatunk, és így tovább. Ez az élmény sokáig elraktározódott bennem. "

19 (Egyébként már a Cserepefcben is felhangzik Glucktól A boldog lelkek tánca.) Évekkel később, 1985-ben sikerült megvalósítania ezt a filmet. „Nem operafilmet akartam csinálni, hanem fel akartam használni ezt az operát egy bennem régóta létező mondandó megfogalmazására. "

20 A film mottójának ezt választotta: „Az élet elemész, a halál tartósít." Csodálatosan szép, megható film született, melyről azonban néhány hazai kritikusnak mégis lesújtó véleménye volt, szemben a kimagasló külföldi elismerésekkel. Az eredeti ógörög mítoszból készült operafilmben Orfeusz (Téry Sándor, énekhangja: Miller Lajos) a művészet erejével legyőzi Hádészt, az alvilág istenének hatalmát, ám emberi gyarlósága fölött nem tud uralkodni. Ámor (Sebestyén Ákos, énekhangja: Kincses Veronika) szíve megesik Orfeuszon, amint halott szerelmét siratja, és megengedi neki, hogy visszahozza kedvesét az alvilágból, ha közben egy pillanatra sem néz rá. Orfeusz lantjátékával elhárít az útjából minden akadályt, és életre kelti Eurydikét (Eszenyi Enikő, énekhangja: Maddalena Bonifacio), majd elindulnak visszafelé. Eurydikében azonban kétségek támadnak, mért nem néz rá az ura. Áriájában megzsarolja őt, Orfeusz nem tud ellenállni, rápillant, és a nő árnya lassan elvész. Orfeusz éveken át hiába Interjú Gaál Istvánnal, 2007. április 14. (Shah Timor filmjéhez) Zalán Vince: Gaál István krónikája Bp: Osiris, 2000; 233. p. u.o. 242. p.