A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

bízza meg, ne Toókost. Gömbös emellett miniszterelnöki megbízással is rendelkezett az egységek koordinálására.

101 Szeptember 4-én egy deputáció érkezett a felkelőktől, kérve Prónay Pál parancsnokságát. Zadravecz leírása szerint maga beszélte rá, megdorgálva őt „... miért nincs a tett mezején?" Prónay beadta a derekát, nyugatra ment, és átvette a felkelő csapatok parancsnokságát.

102 Szeptember 7-én az antant tiltakozását nyújtotta át, melyben a hatalmak gyanújukat fejezik ki, hogy a magyar kormánynak tudomása volt a készülő zavargásról. Külön kipécézték Friedrichet, név szerint leírva az ő nevét - így pont azt a személyt tiltották ki Nyugat-Magyarországról, akinek egysége nem is keveredett harcba az osztrákokkal.

103 Zadravecz szerint: „E demarsra a magyar Kormány egészen betojt. Vége lett az A és B zóna elméletének, s teljes erejével hozzálátott kiürítésnek, no meg a felkelők leszerelésének."

104 A koordinálással megbízott Gömbös végeredményben kudarcot vallott - a felkelők körében osztatlan ellenszenvnek örvendett. Pénzt, muníciói, ruhát stb. kértek, nem „hadvezérfélét". Ezért az EX elhatározta Gömbös háttérbe szorítását, funkciója névlegesítését. A szeptember 13-án megtartott EX-Wolff közös Vezéri Tanács ülésen, miután Gömbös referált (az ellene megnyilvánuló unszimpátiát a karlisták mesterkedéseinek tudva be), Perényi báró ajánlotta, hogy Gömbös továbbra is legyen a testvérületek megbízottja, de vezérkari főnöknek nevezzék ki mellé Bánó Kálmán ezredest. Mivel Gömbös bizalmasa a kormányzónak és a kormánynak, szerepének kitudódása súlyos diplomáciai következményekkel járna. Megbízták hát Gömböst egyfajta „láthatatlan dirigens" címmel, aki „...könnyűszerrel ugrott a kelepcébe, és így minden zökkenő nélkül félreállíttatott."

105 Ugyanezen a gyűlésen Wolff Károly kezdeményezésére felállítottak egy „Honvédelmi Bizottmányt", melynek célja az volt, hogy „állandó bizottmány foglalkozzék a nyugati eseményekkel, mely szintén koordinálni próbálja a felkelőket." Ki nem mondott cél volt a legizgágábbnak tartott Friedrich Istvánt a bevonásával felügyelet alá helyezni A bizottmányban EX-Wolff tagok és legitimisták egyaránt helyet kaptak.

106 A „Honvédelmi Bizottmány" gyakorlatilag az említett titkos társaságok egy újabb ideiglenes jellegű fiók-társasága volt, esküvel, mely a haza és az integritás céljaira irányult. A Honvédelmi Bizottság első ülésén Gömbös referált (ő is tag volt), miszerint a felkelők parancsnokai, Prónay, Héjjas Ostenburg, és Ranzenberger vérszerződést kötöttek, s jegyzőkönyvbe foglalták esküjüket, hogy semmilyen körülmények között nem hagyják el a nyugati végeket. Amennyiben a kormány az elhagyást erőszakolná, akkor kilépnek a hadseregből, és a helyszínen maradva tovább küzdenek.

107 A Honvédelmi Bizottmány fontos feladatának tudta be a pénzszerzést a felkelés támogatása céljából. A tagok felosztották a bankokat, és kettesével indultak el pénzt kérni. A szeptember 20-i bizottmányi ülésen azonban csak 600 000 korona megszerzését nyugtázhatták. Ugyan101 ORMOS, 119. 102 ZADRAVECZ, 159. 103 Uo. 159-160. 104 Uo. 159. 105 Uo. 161. 106 Uo. 107 Uo. 162.