A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

Ezen befektetők védelme lehet magyarázat, de véleményem szerint csak abban az eset­ben, ha ezek a befektetői csoportok a bécsi kormányzathoz közel álló emberek pénzét is Salgótarjánba hozták. Úgy értékelem, hogy Forgách Antal kancellár önmagában már nem volt képes ekkora hatással lenni az események ilyen alakulására. Főleg, hogy ek­kor már az államminiszterrel igen kiélezett a viszonya. Ez persze, csak egy magánvéle­mény, e tézis bizonyítása egy másik mű feladata lehet. A pest-losonc-besztercebányai vasút pénzügyi manővereiről érdemes még egy-két szót szólni. A társulat képviselői még 1862-ben a belga Lagrand de Monceau bank kép­viselőivel kezdtek tárgyalásokat, hogy vállalják el az üzlet pénzügyi finanszírozását. Eb­ből nem lett végül semmi, ami arra enged következtetni, hogy a bank igen jó háttér-in­formációkkal rendelkezhetett. 1863 májusában a koncessziót élvezők kérést intéztek a kancelláriához a pénzügyminiszterhez való továbbítás végett. Ebben kérik a részvények kibocsátására az engedélyt. 71 Az engedélyt természetesen megkapták, ami után alapítot­tak egy bizottságot, melyet felhatalmaztak a bankokkal való tárgyalásra. 72 Ez a tárgya­lássorozat már sikerrel járt, ami után a vállalat pénztárosa a pesti Kohen testvérek nagy­kereskedőháza lett, s ezen kívül kapcsolatban álltak a bécsi Schuller bankházzal is. 1864-ben megjelent a vállalat új alapszabálya nyomtatásban is. Ez úgy intézkedett, hogy a két társaság egybeolvad és felveszi a Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Szent Ist­ván Kőszénbánya Rt. nevet. Az egyesített vállalat alaptőkéje 18 millió forint. 73 Persze, ez a fúzió a legnagyobb problémát, a pénzhiányt nem oldotta meg. Ez lehe­tett az oka annak, hogy a vasúttársaság újfent kérést intézett az udvari kancellárián ke­resztül a pénzügyminiszterhez 1864. januárjában. A kérés lényege az volt, hogy térje­nek el a vasúti koncesszióban lefektetett, 21.§ által szabályozott pénzügyi irányvonaltól. Ez a paragrafus azt mondta ki, hogy elsőbbségi kötvények csak akkor bocsáthatók ki, ha a részvénytőke 50%-át már befizették. Persze, ezt megfelelően indokolni is kellett. A tár­saság indoklása szerint a szükségállapot miatt nagyobb számban tudna munkásokat al­kalmazni, mint a mennyi pénz a rendelkezésére áll, így a munkálatokat hamarabb be tudnák fejezni. 74 Nem meglepő, hogy a kancellár-elnök kérése pozitív elbírálásban ré­szesült a pénzügyminisztériumban. De még ez sem volt elég! Talán az elsőbbségi köt­vények jegyzése nem haladt a kívánt ütemben, de a társaság 1864. május közepén újabb kölcsönért folyamodott az államhoz, az ekkor kért összeg 5,4 millió forint volt. 75 Pedig ekkorra már a 16,7 mérföld hosszú Pest-Salgótarján szakasz földmunkái elkészültek és részben már a síneket is lerakták. 76 Mi lehetett akkor a probléma? Elsősorban a társaság kusza és rendezetlen pénzügyi helyzetében kell a probléma gyökerét keresnünk. Ezek, az állandóan jelentkező pénz­ügyi problémák rávilágítanak a hazai gazdasági élet hihetetlen korabeli tőkeszegénysé­gére is. Az állam ugyan minden esetben hozzájárult a tőkeinjektióhoz, ez azonban nem minden esetben jelentett valós és kézzel fogható pénzügyi segítséget, ez részben egy el­POGÁNY Mária 107. A bizottság tagjai: báró Prónay Albert, gróf Zichy Ferenc, Havas József, Fluck Ede, Korizmics László, Nyíri Józsa, Kohen Jakab, Brellich János és Dumtsa Ignác (POGÁNY Mária 107.) POGÁNY Mária 107. POGÁNY Mária 108. Abszolutizmuskori Levéltár, Magyar Királyi Udvari Kancellária, Vasúti Irományok, 365/ 1864/ 14 176/ 1864 SZVIRCSEK Ferenc 63.

Next

/
Oldalképek
Tartalom