A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Toronyi Judit: Választások a dualizmuskori sajtóban

XXXI. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2007 VÁLASZTÁSOK A DUALIZMUSKORI SAJTÓBAN TORONYI JUDIT Az 1848-as forradalom és szabadságharc alapjaiban változtatta meg Magyarország törvényhozási rendszerét. Az addigi rendi országgyűlést felváltotta a népképviseletre alapozott parlamentarizmus, ahol már nem megyei nagyságrendű közösségek rendelkeznek egy-egy szavazati joggal a diétán, hanem a kialakított választókerületekben személyre szabott képviselőválasztás történik. Ez azt jelentette, hogy megnövekedett a személyiség szerepe a választásnál, mivel nem a követküldő közösség véleményét képviselték már, hanem saját politikai programmal és szabad mandátummal rendelkező képviselőjelöltek kerültek az országgyűlésbe. A19. század utolsó harmadára a többpárti parlamentarizmus kialakulása a politikai pártok aktív szerepét eredményezte a választások idején. A kampányban olyan helyi vagy országos szintű probléma megoldását teszik középpontba, amely bár közérdeklődésre tarthat számot, de valójában a politikai hatalom megszerzésének illetve a rendszer fenntartásának az eszköze csupán. A vizsgált időszak választói magatartását nagyban meghatározta a rendszer legitimizálási törekvése, amely a törvényi szabályozás és a karhatalmi erőszak alkalmazásával egyaránt megpróbálta befolyásolni a választási eredményeket. A hazug legitimáció politikai magatartásformává válása azonban értelemszerűen nem ér, nem érhet véget az adott politikai rendszer összeomlásával, hiszen éppen azért, mert magatartásformává vált, mintát, politikai szocializációs modellt jelentett, ami önmozgásában messzemenően túlnyúlik a születése keretéül szolgáló rendszeren.

1 A választói magatartás mentalitástörténetének két szakasza különíthető el. Az egyik szakasz, amikor még elsősorban hatalmi-technikai eszközökkel kell a rendszerfenntartásnak alárendelt képviseleti nyilvánosság működést biztosítani. Ezt jelenti a választójog, a korrupció, a hatalmi befolyásolás. A másik szakasz, amikor mindez továbbra is megvan, de külsődleges eszközből „belsővé", a dolgok szerves intézési módjává válik, egyszóval természetessé lesz. S ez már olyan mentalitást, politikai-közéleti magatartásformát jelent, amit az ellenzék is lényegében elfogad.

2 A sematikusnak tűnő szakaszolás lendületesebb és színesebb képe rajzolódik ki előttünk, ha az újságok lapjain nézzük meg a választások időpontja körüli tudósításokat a megyei és választókerületi szinten játszódó eseményekről. 1 Gerő András: Az elsöprő kisebbség Budapest 1988. 231. p. 2 Gerő András: i. m. 233.p.