A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Milák Béla: A vasútépítés hőskora Nógrádban

földmunkáknál használta föl, ugyanis a vasutat 1863. október elején valóban elkezdték építeni.

67 Az országos éhínség miatt tömegesen tódultak az emberek az építkezéshez. Itt már arról lehet hallani, hogy az emberek a földmunkáknál, ha megfeszültek, sem tudtak egy nap 20-23 krajcárnál többet keresni. Ezért az összegért az alábbi felsorolásból láthatjuk, mit lehetett vásárolni. A Pest-Losonc vasútvonalon 1863-ban Márkházánál felállított kantin árjegyzéke:

68 1 darab 3 fontos cipó 20 krajcár 1 icce bor 10 krajcár 1 icce pálinka 24 krajcár 1 font szalonna 48 krajcár 1 tányér marhahúsleves hússal, vagy főzelékkel 10 krajcár 1 tányér birkagulyás 10 krajcár Egy napi keresetből egy tányér levest és egy kiló kenyeret kaphatott a dolgozó a helyi kantinban. Ez ekkor még nem keltett feltűnést, de a csődbe jutott vasút vizsgálatakor ez kiderült. Ekkor egy kubikus átlagkeresete - máshol - ennek az összegnek a tízszerese volt. Az éhínség és a szükségállapot miatt az emberek azonban nem nagyon válogathattak. Tehát a társulat megalapíttatott és a munkálatok is elkezdődtek. A szükségállapotnak volt még egy hozadéka, ami a társaságnak igen kedvező volt. Ez okból megengedték ugyanis, hogy a pályát ne csak Pest-Losonc, hanem Losonc-Besztercebánya között is építeni kezdjék. Ez már csak azért is meglepő, mert nincs adat arra, hogy ezt a társaság előzetesen, írásban kérvényezte volna. És egyébként is, az idő rövidsége miatt a tervdokumentáció és a költségvetés el sem készülhetett volna időre. A munkát, azonban mint láttuk, 1863. október 5-én elkezdték, saját erőből.

69 A munkások az éhínség miatt olyan tömegben áramlottak a kisterenye-hatvani szakaszra, hogy a társaság kasszája kiürült és munkászavargások keletkeztek. Ez által olyan veszély fenyegetett, hogy a munkát abba kell hagyni. Ezért november 4-én a birodalmi kancellár saját hatáskörében táviratot küldött a Helytartótanácsnak, hogy az állami költségvetésből adjon előleget a társulatnak a munkálatok folytatására. Ezzel egy időben segítséget kért a koronától is. E két akció nyomán a társulat a földmunkálatok folytatására 1863. november-december hóra összesen 24 000 forintot kapott, valamint egy egyszeri 400 000 forintos segélyt is, a társulat vagyona terhére, ráadásul 1854 júniusában felhatalmazzák a társulatot arra, hogy a részvényesek kötelezvényére a befizetett részvénytőke erejéig, 6%-os kamatra, egy 1871-76 között visszafizetendő 5,4 millió forintos elsőbbségi kölcsönt vegyen föl.

70 Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Láttuk, hogy a bécsi kormányzat a deficites államháztartás miatt nem képes megvalósítani eredeti célkitűzéseit. Nem képes önerőből vasutat építeni, az üzemben lévőket is eladja, és koncessziós jogokat árul. Az 1863-as esztendőben ráadásul éhínség is van, szükségállapottal. Mindezek mellett, egy semmilyen tervben nem szereplő vasút, építésének elkezdése után egy hónappal már csődközeli helyzetbe kerül és a kormányzat „ugrik" segíteni a társaságnak. Nem lehet pontosan tudni, milyen erők mozoghattak a háttérben. Mint említettem, a bányavállalatnál megjelentek az osztrák nagybefektetők, és a vasút tulajdonképpen a bányavállalatból nőtt ki. MIKLÓS Imre 179. SZVIRCSEK Ferenc 63. POGÁNY Mária 105. POGÁNY Mária 105- 106.