A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

A tisztviselők családtagjai azonban nem feltétlenül kaptak felmentést pusztán a rokoni kapcsolatok megléte miatt a vármegyét érintő határozatok alól. Előfordult, hogy protekció helyett a szabályok szigorú betartását követelték meg'családtagjaiktól. Vattay János, Nógrád vármegyei nemesi felkelőinek kapitánya például Feja Jánosnak, Nógrád vármegye másodalispánjának, „bizodalmas jó akaró uramnak" írt levelében hivatkozott a fejedelmi parancsra, amely szerint a vármegyei tisztviselőkön kívül minden nemes vonuljon táborba, s külön hangsúlyozta, hogy Vattay Istvánnal, „öccsémmel" együtt.

28 III. b. A vármegyei tisztségviselők egymás közötti kapcsolatai A vármegyei tisztségviselők egymás közti hivatalos kapcsolataiban is fontos szerepet játszott a személyes találkozás, a közvetlen reakció, amit mutat, hogy a fennmaradt iratokban jóformán alig rögzítettek erre vonatkozó adatokat. Török András alispán, a vármegyei lovasság kapitánya és Tolvay Ferenc, a vármegye gyalogságának kapitánya közötti személyeskedés felé hajló ellentétről is csak azért van tudomásunk 1704-ből, mivel az rányomta bélyegét mindkettőjük vármegyének szóló leveleire. A vármegye két kapitányának ellentéte az 1704. évi dunántúli hadjárat idején robbant ki, amikor Tolvay Ferenc seregéből nagy számban szöktek el gyalogosok. Mindez azonban nemcsak Tolvay seregét érintette, s nem is csak nógrádi probléma volt. Az okok eredete elsősorban nem a kapitányok személyében volt keresendő, hanem az ellátás, a felszerelés hiányosságában, s a nyári munkavégzés miatt hazatérni vágyó katonákban.

29 A nógrádi gyalogságot egyébként is egy-két hétre, hónapra küldték kiállítóik, s azok szolgálatuk leteltekor, esetleg előtte is hazatértek.

30 Noha Török Andrásnak tudomása volt arról, hogy a szökések miatt Tolvay több levelet is írt a vármegyének, amelyeket egyébként a vármegye közgyűlése nem tárgyalt érdemben, az alispán Tolvay szökevény hajdúiról maga számolt be Nógrád vármegyének. Tudatta, hogy miután a dunavecsei sáncban a német és rác ellenséget legyőzték, Kecskemétre mentek megpihenni, s a zsákmányt szétosztani. Kecskemétről a hajdúk megszöktek, zászlóikat üresen hagyták, de voltak olyanok is, akik letöltötték hetes, kéthetes vagy hosszabb időre szóló szolgálati idejüket. Némi gúnnyal megjegyezte, hogy minderről bővebben fog beszámolni Tolvay, aki valóban sok és terjedelmes levelet írt nem csupán a vármegyének. Török ugyanekkor kérte a vármegyét, hogy küldjenek hajdúkat, és javaslatot tett arra, hogy azokat a tiszteket, akiknek a hajdúi elszöktek, büntessék meg.

31 Tolvay pedig keserűen vetette papírra a vármegyének, hogy az alispán másokkal együtt kinevette őt, mert a szökések miatt 4 üres zászlóval vonult.

32 NML XTV-3. C-5/5. 173-174. Vattay János levele a nógrádi másodalispánnak a nemesség táborba küldéséről (Paks, 1704. május 5.) Bánkúti Imre: A kurucok első dunántúli hadjárata ( 1704. január-április), Budapest, 1975. 115-118. Szirácsik: Uaz: 20-21. NML XTV-3. C-5/5. 94-95. Török András levele Nógrád vármegyének Tolvay Ferenc elszökött hajdúinak ügyében (Kecskemét, 1704. február 1.) NML XTV-3. C-5/5. 99-100. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a seregéből elszökött hajdúi, illetve a megmaradt gyalogosainak ellátása ügyében (Jászberény, 1704 február)