A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története

A Rajcsánka mentén húzódott az ókorban az észak-déli borostyánkő-út, amely a Bal­tikumból és Sziléziából az Odera völgyében, majd a Jablonkai hágón átkelve a Kiszuca, Rajcsánka völgyén át, a Facskói hágón átkelve a Nyitra völgyében Brigetion, Arrabonán és Savarián át az Adriáig vezetett. 2 A Trsztenna területén talált 28 darabos eraviszkusz ezüstérme-lelet is az ezen az úton közlekedett kelta kereskedőktől származik. Nagy­csernánál, Jaszenovénél, Sujánál, Rajecfürdőnél római kori települést tártak fel; a szláv kor faváraira Turo felett a Hradok, a Jaszenové mellett pedig a Hradisko magaslat neve utal. 3 A térképen az utóbbi neve Hradová (kb. 690 m), s nem közvetlenül a falu felett ta­lálható, hanem valamivel hátrább, tehát mentsvár lehetett, ahová a falu lakossága ellen­séges támadás esetén menekült. A honfoglalás idején a területen igen gyér (0,7 fő/km 2 körül), szláv (a legújabb ter­minológia szerint „ószlovák") nyelvű, vadászó-halászó lakosságot kell elképzelnünk, falvaikat pedig nem a földművelésre alkalmas sík területeken, hanem ezek peremén. „A 10-11. században a Kárpát-medence szélei lényegében üresen álltak, betelepülő népes­ségre vártak." 4 A mi esetünkben a 12. századtól kezdve spontán német bevándorlásra lehet gondolni, később pedig földesúri betelepítésre, zömmel a környező - szláv nyelvű - országokból. A betelepítések következtében az eredeti lakosság többszörösére nőtt. 5 „A szláv beköltözéssel kapcsolatos (...) nagy dilemma (...) az, hogy miként tudjuk elválasztani az 'őslakosokat' és a bevándorlókat." 6 A magam részéről azt az irányvona­lat követtem, hogy ősi szláv (ószlovák) településként a völgyek szélén lévő, nem-föld­művelő falvakra gondoltam, és semmiképpen sem olyanokra, amelyek nevében sze­mélynév - tehát alapító - rejlik, vagy amelynek a nevében a telepített községre utaló szláv lehota, porába vagy német hau található, beleértve azokat is, amelyek végződése egy ilyen, korábban létezett, mára azonban már elenyészett szóösszetételre utalhat (­ska [t. i. lehota]). Ezek alapján ősi szláv községnek vélem a következőket: Mindenek előtt a már emlí­tett faváras Turot, amelynek legrégebben ismert neve Tauricz 7 ugyanarról az oly elősze­retettel vadászott tulokról elnevezve mint a szomszédos Túróc-megye is 8 ; a szintén fa­váras Jaszenovét, és a mellette lévő Zbinyót, amelyeknek legrégebbi ismert neve Jesenow, illetőleg ízben 9 . Az előbbi 'kőrisfa' 10 az utóbbi a 'kunyhó' szóból, amelynek vi­selője a jelek szerint a többiekhez képest nem lehetett jelentős település. A negyedik fa­2 Braniczky, Milan: Dopravna struktúra Zilinskeho okresu.Vlastivedny Sbornik Povazia,, XTV. 1980. 66. ; Kavuljak, Andrej: Lietava. Turciansky SV. Martin, 1948 31.; Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon. Műemlékvédelem, 2005. 1-8. 3 Országos Széchényi Könyvtár, Pesthy F.: Helységnévtár Fol. Hung. 1114. (továbbiakban: Pesthy) 55. kötet, 222/v; Janco, Stefan: Z dejin Rajca do roku 1848: Vlastivedny Sbornik Povazia, 1962. 4445. 4 Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 82, 84, 94. 5 Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m.. 85-87, 90, 92-94. 6 Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. 89. 7 Chaloupecky, Vaclav..- Kniha Züinska Bratislava, 1934 84, 89. 8 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp. 1988 II. 687; A királyi darócok tulokszarwal adóztak 9 Fejér György.- Codex diplomaticus, I-X, Buda, 1829-1844 (továbbiakban CD) X. 4. 642. 0 Kiss Lajosi, m. I. 652, 658.

Next

/
Oldalképek
Tartalom