A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Matits Ferenc: „Jótékonykodni sem könnyű!" - Deák Dénes nem teljesült végrendelete

nem teljesen igénytelen beteget nem ismernék, mindenki másnak jobban van valamilye, vagy valakije. Ahogy On írta, az elesettség, a megalázottság nem helyhez kötött valami. Nekem jól esne az a tudat, ha elsősorban ennél a betegnél tudnám elősegíteni annak megérzését, hogy feléje is kinyúlik egy segítő kéz...." Záró gondolatok A fentiek alapján hitelt tulajdoníthatunk annak a Deák Dénes egykori baráti köréből származó közlésnek, hogy a depresszióval küzdő híres műgyűjtő azért szerette volna a balassagyarmati kórházra hagyni ingatlanait és ingó vagyonának jelentős részét, mert ez biztosíthatta volna számára - állapotának súlyosbodása esetén - egy megbízható közegbe való költözés lehetőségét. Logikusnak tűnik az az elgondolás, miszerint ha Samu István főorvos Jánossy Ferencnek tudott külön szobát biztosítani, feltehető hogy a végrendelkezés kedvezményezettje, a hatályba kerülés esetén a mecénás számára is tudott volna hasonló feltételeket biztosítani. Deák Dénes szerette volna végnapjait Samu István főorvos humánusan gyógyító környezetében leélni. Híres műgyűjteményének nagy hányadát, minden ingóságát egy olyan anyagi alap létrehozására szánta, amelyet a balassagyarmati ideg- és elmeosztály betegeinek javára lehetett volna fordítani. Azzal a céllal ajánlotta fel lakását a balassagyarmati kórház elmeosztálya részére, hogy ott - a Samu doktor által képviselt elvek szerint - a gyógyulásra képes paciensek rehabilitációjuk idejére, átmeneti otthonra lelhessenek. Samu István főorvost azonban 1974-ben előbb Berettyóújfalura távozott, ahol a frissen alapított kórházi elmeosztály vezetésével bízták meg, majd mintegy két év múlva a salgótarjáni kórház ideg-elmeosztályának vezető főorvosa lett. Mint arról a balassagyarmati könyvtárban pár éve tartott beszélgetésen elmondta, hamarosan Salgótarjánban kellemetlenségek érték, mivel az akkori demokratikus ellenzék hozzá került tagjainak mentsvárat biztosított üldöztetésükben. Előbb arra akarták kötelezni, hogy ne vegyen fel osztályára budapesti betegeket, majd miután ezt orvosi esküjére hivatkozta megtagadta, az első lehetséges alkalommal nyugállományba helyezték. Mint visszaemlékezésében elmondta rendkívül sajnálta, hogy erre sor került, hiszen szeretett Nógrádban dolgozni, nagyon kötődött munkatársaihoz és betegeihez is. Orvosi etikája, emberi tartása azonban nem engedte, hogy e kérdésben másként döntsön. Hozzátehetjük, hogy e döntés befolyásolta a műgyűjtő elhatározását is. Mivel Deák Dénes végrendeletének főkedvezményezettje a balassagyarmati kórház Samu István főorvos által vezetett ideg-elme osztálya lett volna, a személyi feltételek változása miatt Deák Dénes elállt eredeti szándékától és nemes felajánlásához egy másik partnert keresett. Egy évtizeddel később már olyan testamentumon dolgozott, amelynek kedvezményezettje Balassagyarmat helyett, Székesfehérvár városa lett. Vadrózsa utcai lakását, üdülőit - halálát követően végrendeletileg - a Székesfehérvár városa által működtetett Deák Dénes Alapítványra hagyta, míg műgyűjteményének legfontosabb alkotásai előbb 1986-ban a Pelikán Házban nyílt ideiglenes kiállítóhelyen, majd két évre rá az Iskola utcában létrejött Deák Dénes Képtárban nyertek elhelyezést.