A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja
XXXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2007 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET EGY KÉPÍRÓ A VARÁZSVÖLGYBŐL - GAÁL ISTVÁN ÉLETÚTJA SHAH GABRIELLA Ezt a címet a Shah Timorral közösen készített, 2007-ben megjelent filmünkből kölcsönöztem. Az íráshoz 2005-ben kezdtem gyűjteni az anyagot, és akkor még nem gondoltam, hogy a tanulmány befejezése előtt már lezárt életműről kell beszélni. Gaál István ugyanis 2007. szeptember 25-én elhunyt. Fájdalmas volt ez a veszteség számunkra, hiszen a róla szóló portréfilm kapcsán két éven keresztül heti rendszerességgel találkoztunk. Kivételt csak azok az időszakok jelentettek, amikor ő külföldön rendezőkurzusokat tartott. A film készítését egészen végső fázisáig még láthatta, minden egyes lépését figyelemmel kísérhette, a bemutatóján azonban már nem lehetett közöttünk. Emlékestté vált a filmbemutató. Kit takar a címbeli „képíró"? Gaál Istvánt, a világhírű filmrendezőt, aki itt Nógrád megyében, Salgótarjánban született 1933. augusztus 25-én. Apai nagyapja bányász volt, anyai nagyapja kazánkovács a Rimamurány - Salgótarjáni Vasművek Részvénytársaságnál. A család az ún. Öreg-Józsefin élt, egészen addig, míg édesapját, id. Gaál Istvánt, a Hungária Elektromos Művek körzeti villanyszerelőjét át nem helyezték először rövid időre Szécsénybe, majd Pásztora. Gaál István 2 éves volt, amikor családja az általa Varázsvölgynek nevezett Pásztora költözött. 14 éves koráig élt itt, majd Szegedre került középiskolába. Ez a viszonylag rövid periódus, ez a 12 év meghatározó volt az életében. Később is sokat merített e vidékből. Édesapja foglalkozása révén az akkor 6000 fős nagyközségnek, Pásztónak minden házába betehette a lábát. így tulajdonképpen az akkori vidék társadalmi rétegeit is megismerhette, az egyszerű parasztoktól a volt nemesekig. Ahogy Gaál István fogalmazott, már ekkor „a szemével fényképezett". Mindazt elraktározta, amit egy ilyen faluközösség nyújtani tudott számára, akár hangilag, akár történetileg, akár képileg, később pedig felhasználta a filmjeihez. A másik meghatározó hely Salgótarján volt számára, ahol a nyarakat töltötte a nagyszüleinél. Itt a munkásság életét ismerte meg, akik között igen nagy volt a bejáró dolgozók száma. „Salgótarjánban tudtam meg, mi az, hogy szervezett munkásság, szakszervezet, élőben láthattam a munkaadó és a munkát kereső ember közti hatalmas feszültséget" 1 - mondta Gaál István. Salgótarjánban édesanyja húgával töltött különösen sok időt, akiről nagyon sokat és szeretettel mesélt nekünk. Elmondta például, hogy ő vitte el először a Dolinkába, a haj1 Részlet Gaál Istvánnal készült interjúból, 2006. május 22.(Az interjút készítette: Shah Timor)