A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Kazareczki Noémi: Szirmay-Kalos Margit munkássága rádiós tevékenységének tükrében

szentsek őket az elkerülhetetlennek tartott változtatásokra. Szellemi ösztönzést Móricztól, Adytól és Kodálytól merítettek.

14 Kodolányinak legfőbb igénye volt, a rádióval szemben, hogy ne csak az értelmiségnek és az „elit" társadalomnak szóljon, hanem széles népi tömegeknek. Főként a prózai műsorokat bírálta. Az ismeretterjesztő előadásokat, novellákat unalmasnak, a népszínmű-utánzatokat primitívnek tartotta.

15 Nemcsak Kodolányi, hanem más írók is figyelemmel kísérték a rádióban elhangzó műveket, ezt tükrözi a Nyugatban megjelent - a rádió 1931. július 17-én sugárzott műsorára reagálva - Magyar írók sátora című cikk, melyben éles kritikát kapott a Romantika című három egyfelvonásos színdarab. Ennek keretében hangzott el Szirmay-Kalos Margit: Szökik a hercegnő c. egyfelvonásos darabja is.

16 (Valószínűleg ez volt az első szereplése a rádióban.) Rajta kívül elhangzott még V. Sipos Ida versesjátéka a Pásztorjáték, és Villányi Andor Fekete liliom c. műve is. A kritikus azzal a váddal illette a rádiót, hogy nem ismeri fel a tehetségtelenséget: „...Itt olyan ordító tehetségtelen irodalmi szemetekkel állunk szemben, hogy nincs a világon olyan lektor, aki tökéletesen fel ne ismerje. A három író közül kettő pláne abszolúte ismeretlen. S a harmadik, bár életében már gyakran mutatott tehetségjeleket, ez esetben igazoltan nem sikerült művel jelenik meg..." Kodolányi is ezért követelte, hogy ismét a nagy magyar írók vegyék birtokukba a stúdiót, s rangos szerzőkkel kellene eredeti rádiójátékot íratni. A minőségi javulás be is következett, mivel 1934-ben Német László megreformálta a Prózai Osztályt: bevezette a Diákfélóra c. műsort, nem pontosan az iskolai tantervhez ragaszkodva, hanem egy-egy érdekesebb témát mutatott be sokoldalúan a fiataloknak.

18 Szirmay-Kalos Margit ebben a műfajban is többször bemutatkozott. (Lásd Melléklet.) 1933-ra már ismertté vált a rádióhallgatók számára, ezt bizonyítják a „rajongóitól" kapott elismerő levelek és a Színházi Életben

19 megjelent fotója: „Akiket csak hallásból ismerünk, de szívesen látnánk" címmel. A lap olvasói szavazhattak kedvenc művésznőikre, a legtöbb szavazatot kapott hölgyeket pedig nagyszabású matinén léptették fel.

20 Ismertségét jelzi, hogy egyre több előadásra kérték fel, és nemcsak a fővárosban. 1933-ban például a Soli Deo Gloria Főiskolás Leánykonferencia egyik előadójának is felkérték, amelyet Balatonszárszón rendeztek június 26-30. között. Margit július 29-én délután tartott előadást Bodor Aladárral,

21 Mir vár a vidék? címmel. 14 Romsics, 2000, 208. p. 15 Az 1930-as években a népszínmű elavult műfajnak számított, minden társadalmi mondanivalót nélkülözött és gyakran happy enddel végződött. 16 Az előadás időpontját leközölték a szerző fényképével együtt: „Szirmay-Kalos Margit, a P. M. H. Budapesti tudósítója, akinek színdarabját, a napokban közvetíti a budapesti rádió stúdiója." (Az újság hiányos.) 17 Nyugat, 1931. 15. szám. 18 Kollega-Tarsoly, 2000, 365.p. 19 1912-ben született a lap, melyet Incze Sándor szerkesztett és két háború közötti időszak kedvelt sajtóorgánuma volt, -viszont nem az igényességéről volt híres. Derzsi-Szántó, 1973, 136. p. 20 Színházi Élet, 1933, 29. szám, 57. p. 21 Bodor Aladár ( 1880-1952) költő, tanár, hírlapíró. Tanárként több vidéki városban, majd Budapesten dolgozott. Több napilap munkatársa volt, ahol versei, politikai cikkei jelentek meg. 1908-ban a Nyugat első évfolyamában két verse is megjelent. Rendszeres előadó volt a rádióban, elsősorban a Közművelődési Előadás - sorozat keretében szerepelt.