A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Érsekvadkertiek a „Palóc Búcsú"-n - Ünnepi viseletek napjainkban

nyal szegett „barhet" szoknyából állnak.

0 A felsőszoknyát az eladó saját magának varrta 1995ben, de nem viselte egyszer sem. Anyaga apróvirágos „kázsmír", aljára sötétebb színű szövetből „vető" van varrva. A pruszlik hasonló anyagú, de még az 1960-as években készült. Alatta néhány éve varrt „sípujjú" ing van gyolcsból, elején „forhamentlik"-kel, ujja végén az idős kornak megfelelő egyszerű slingeléssel. A régebbi és ünnepélyesebbnek tartott típus a „fölállós" (könyök fölött ráncolt) ing volt. A mostani pamutanyagokból azonban ezt már nehezebb megvarrni. A „szakácska" vékony tükörselyem, sima, minta nélküli, mert idős asszony viseli. A harisnya is éppen ezért, csak egyszerű barna, bolü patent. Hozzá a cipő fekete, kötős, cipész csinálta Rétságon,1968-ban. Az idős kornak megfelelő, a menyecskéénél kevésbé díszes „kontyfőkötő" az 1960-as évekig az ünnepi viselet része volt. Ez tulajdonképpen kikötve rögzített fejkendő, leggyakrabban selyem kendő, a viselő korának és az alkalomnak megfelelő színben.

21 A „konty" még idős asszonynál is lehet csipkés, ha nagyobb ünnepre, alkalomra öltözik fel. Ilyen a múzeum számára megvásárolt, fekete alapon színes virágú kendőből készült „konty" is, amelybe alulra, merevítésképpen újságpapír került, szélét fekete csipke díszíti. Szabó Ignácné (sz. 1935.) készítette el, a faluban már csak ő ért a „kendőbekötés"-hez. Igény is viszonylag kevés van rá, az ünnepeken ugyanis már az idősebbek egy része is inkább a saját korának nem megfelelő menyecskefőkötőt hordja. A Nyugdíjas-klubban előforduló szereplésekhez, a „Szépkorúak napjá"-ra, „Falunap"-ra (szeptember utolsó vasárnapja) vagy a nyugdíjasok karácsonyi szerepléséhez azonban néhányan még mindig „köttetnek kontyot". A templomi körmeneteken a hordozható Mária-szobrát vivő leányok, a „Máriás-lányok" öltözete Érsekvedkerten fehér selyem. (13. kép) A megfelelő anyag beszerzése 2007-ben sok utánajárást igényelt, mígnem a készítő Balassagyarmaton rátalált a hófehér, rózsás mintázatú anyagra. Ebből készült az összes felsőraha, a szoknya, a kötény, a pruszlik és az ingváll is. A felsőszoknya géppel és kézzel varrott. Vászonból szabott keskeny „gallérjába" hajtásokba szedve varrták bele. A has fölé eső rész ráncolatlan, olcsóbb gyolcs anyag, elöl hasíték, párizsi kapoccsal záródik. Visszáján széles vászon sze20 Ünnepi alkalmakon kívül egyébként Érsekvadkerten fehér alsószoknyákat csak 1947-48-tól kezdtek el hordani. Előtte a színes, „szegett" „barhet" szoknyákat viselték a felsőszoknya alá, ezekből felvettek négyet is, sőt „szőrszoknyát" (gyapjú) is viseltek, hogy minél jobban „kitartson", „szélesen álljon" a ruha. 21 Adventban sötétlila, sötétkék és a fekete az általános, ugyanígy böjtben is, vagy gyász esetén. Karácsonykor, húsvétkor piros, fehér kontyot kötöttek. Vö.: Flórián 1965. 1. 12. kép. Érsekvadkerti asszony főkötőben, Szalézi Segítő Szűz ünnep, Balassagyarmat, 2007. május 20., Limbacher Gábor felvétele