A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

egy nevezetes plébános régebben Madarassy Ferenc, aki most magas méltóságokban van. Megjegyzi : „Ugyan azon időkben valék ezen Szécsényi Járás Fő Szolga-Bírája, s ditsekedhetek ezen nagy érdemű püspök Urnák akkori szíves és egyenes barátságával." Időnként megjegyzi, hogy ezt a települést igen jól ismeri, mert ott töltött be hivatalt: „Ezen Szécsény nevezetű járásban 34. esztendők előtt volt szerentsém Fő Szolgabírói hivatalt viselni.' így aztán személyes megjegyzéseivel műve hitelessé válik. Sámsonházán állítólag egy mamutcsontot találtak. „Azon nagy állatnak némely tsont darabjait, fogait és a szarvából lett morsalékot magam is láttam." Poltáron megvizsgálta a Veres-csevitze nevű forrást, „láttam, hogy felfelé bugyog,... vas izű, és a körületén tégla színt hágy maga után, a vize pedig homályos. Hogy ha a természet ezen nagy adománnyai chemice megvisgáltatnának, talán nagy hasznára szolgálhatnának az emberiségnek." Rapon maga olvasta azt régi oklevelet amelyben a falu neve még Rop-nak íratott. Ugyanebben a faluban Batta Pál felállított egy emlékoszlopot, van neki egy ritkaság gyűjteménye pl. a falu határában lévő kőbányából származó „halforma állatnak kővé vált feje is" melyet ő is látott a gyűjteményben. Bizonyító erejűnek véli azt is, hogy a kérdéses tárgyat, emléket ő maga is látta. Bussán van egy templom amelybe néhány évvel ezelőtt a villám beütött és ahol aranyozást talált az mind kékre változtatta, „ezt magunk is láttuk." NagySztracin értékeit felsorolja: oltár, három harang, régi kehely, „ezeket magam is láttam".

61 Felkeresi a várakat is, lehet, hogy ezt is tudatosan tette, a hitelessége miatt. Saigon járt biztosan, mert leírja, miként lehet oda feljutni, hogy megy egyre magasabbra s amikor már azt hiszi, hogy ott fenn van, akkor még magasabb bércre kell lépnie. S ha onnan lenéz, a többi hegyet „a Karants hegyét ide nem értvén", maga alatt látja. Leírja a rom-vár szerkezetét, a bástyákat, a kaput, a kis tereket. Majd hozzá teszi saját tapasztalatát: „Az innen való letekintés a mély völgyekbe, könnyen fő-szédülést okoz." Somoskőn is járt, leírja az ötszögű kövekből épült várat, ezt a kő ritkaságot. Jár Buják várában, látja, hogy a régi kaput befalazták s újat vágattak, ismeri a 80 ölnyi mély kutat, amely már csaknem tele van kövekkel. Járhatott Sámsonkő váránál is, olyan pontos leírást ad: a vár körül az árkolás helye látszik, itt ott kitetszenek a kőfalak maradványai, egy toronynak a helyét is ki lehet venni az omladékok között „valamint egy pintze forma üreget", egyedül kutat nem látni.. Kékkő várában látja a családi ősgalériát: „Ezen vár egyik palotájában le vannak festve ezen régi família nagy emberei, mellyek a szemlélőt tiszteletre gerjesztik."

62 Ugyanezt megismétli később is: „Nem kevéssé szépítik a Palotát a Balassa Nemzetség mind a két nemből való jeles tagjainak benne függő képeik, mellyek nem tsak gyönyörködtetik a nézőket, hanem vissza is emlékeztetik a múlt időkre." Egyértelmű, hogy feljegyzéseket készített minden lehetséges alkalommal. A korábbi kérdésünkre úgy tűnik ez a válasz. Hiszen olykor évtizedes emlékeket említ meg, vagyis a jó emlékezőtehetsége mellett feljegyzései is voltak. Ilyen igazolás az emlékezet vitás kérdésekben is. Nem tudja eldönteni, kinek van igaza, Karancs-hegyi kápolnáról van szó, ki építette ezt. Ő mindenesetre „ez előtt mintegy 50 esztendővel mind ez a kápolna, mind a benne lakó remetének hajléka, melly két kis szobátskából, konyhából és M. 1/360, 1/276, 1/217 M. 1/279, 1/191, 1/195, 1/199, 1/324, 1/345 M. 3/222, 3/228, 3/242, 3/253, 3/3