A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Lengyel Ágnes: Érsekvadkertiek a „Palóc Búcsú"-n - Ünnepi viseletek napjainkban

volt kevésbé kedvelt „narancsszínű" ruhája is. Ezek közül a pirosat örökítette a faluban élő leányára, a többit eladta. Ő nem köt már főkötőt, mert túl fiatalosnak tartja. A férjhezmenetele óta meglévő ünneplő ruhákon nem változtatott, alakított, legfeljebb bársonyt cserélt, ha az elkopott. Magának már legfeljebb csak szoknyát varr, felsőruhaként pulóvert, mellényt, kardigánt visel. Ilyeneket saját maga köt vagy üzletben vásárol. Nyáron pólót, otthonkát is hord. Az utóbbi évtizedben a falubeliek teljes ünneplő öltözeteket varrattak nála. Most már azonban, úgy gondolja: „megállj lesz", azaz nem fognak további öltözeteket igényelni, mert aki akarta, az eddig megvarratta. A tájházban kiállított bábuk egy részének viseletét is ő készítette. A mai ünneplők elkészítésében legnehezebbnek az anyagok beszerzését tartja. Még mindig fontos helyszín ebből a szempontból Szlovákia. A Palóc Múzeum gyűjteményébe megvásárolt viseletek megjelenítenek egy családot, ahogyan az bemutatkozik a „Palóc Búcsú" délutánján rendezett vetélkedőn. A menyasszonyi öltözet azt az állapotot mutatja be, ahogyan a kivetkőzés előtti időszakban az érsekvadkerti menyasszonyok felöltöztek.

15 Az együttes régi és újonnan varrott darabokból van összeállítva. A gyolcs alsóruhák hagyományos szabással 2007-ben készültek. A pendelyre felvett alsószoknya kantáros, derékpántját vállon átvetették, hátul a derékon gombokkal záródott. Csípőrészen „széles galléros", azaz két sornyi fodor van rávarrva, hogy a felsőruha jobban álljon, „kitartson". A fodor alatt ráncolt, alját méterben vett pamutcsipke díszíti. Efölé még három alsószoknya került. Szintén új a fehér „brokár" féling. Díszítése viszont régi selyemcsipke, melyet a varróasszony egy meglévő régi kendőjéről bontott le. A felsőruhák régiek, 1952-ben varrta az eladó „komaasszonya", Fábián Istvánné Laczó Ilona (1937-2006). Saját esküvőjére készítette, s menyecske korában is viselhette volna, de hamar kivetkőzött. A szoknya színes virágú, rózsaszín „brokár", a pruszlik ugyanilyen, bélése a jó tartása miatt kedvelt molinó. Gallérján selyemcsipke van, hátának díszítése „pillangós sík" (fiitteres ezüstrátét). Elején „kisvirágos" műanyag gombokkal záródik. A szoknya elé kötött kötény a varróasszony, Urbánné menyasszonyi köténye, 1959-ben magának készítette. „Félbrokár" (brokátselyem) anyagú, körben fehér „brüss-csipke" (plüss-csipke), alján öt sornyi „forhamenüi" (letűzött hajtás) díszíti, kötője patentokkal záródik. 9. kép. Urbán Istvánné (kezében mikrofonnal) falunapi rendezvényen viselet ismertetést tart. Ő maga is életkorának megfelelő, zöld brokát ünneplőben és fejkendőben. Érsekvadkert, 2005. Ismeretlen szerző felvétele, Urbán Istvánné tulajdona. 15 Fél Edit is gyűjtött Érsekvadkertről a Néprajzi Múzeum számára tarka, „parasztos" menyasszonyi öltözetet. Vö. Katona 2000. 238., de az 1950-es évek közepétől már itt is elterjedt a városban vett, vagy kölcsönzött ruha.