A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

it, és az akkori jelen időre vonatkoztatva közli: „Az EX azért még a mai napig is lappang. Értesülésem szerint fővezére jelenleg Albrecht főherceg."

28 A harmincas-negyvenes években ismét egyértelműen Feilitzsch Berthold a Szövetség irányítója. A Vezérek Tanácsában sokan megfordultak, személyi összetétele -legalábbis a húszas évek első felében - gyakorta váltakozott. A VT tagja volt még gróf Bánffy Miklós külügyminiszter, Sávoly János altábornagy, Nádossi Imre rendőrfőkapitány - talán gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István miniszterelnökök is.

29 A VT esetleges átszervezéséről nincsenek egyértelmű adataink, de a vezetés struktúrájában történt későbbi változásra utalhat egy 1946-os államrendőrségi jelentés szövege. A jelentés az EX és a Kettős Kereszt Vérszövetség vezetőinek több mint húsz évre visszamenőleges névsorát közli, teljesség és módszeresség nélkül. Ezek szerint az EX esetében 12 emberből álló felső vezetésről jelent, melynek elnöke Feilitzsch, tagok pedig Horthy Miklós, Zadravecz István ny. tábori püspök, Károlyi Gyula gróf, dr. Tőreky Géza és dr. Juhász Andor, a Curia volt elnökei, Wlasits Gyula báró, Prónay Pál báró (a különítmény parancsnok Prónay nem tartozott a család bárói ágához, kiemelés tőlem, F.M.Z.)), Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter és Ravasz László dr. ref.püspök.„A kieső tagokat esetenként pótolták."^ Fenntartással kell fogadnunk a névsor hitelességét, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül. Horthy Miklós tagsága megcáfolja a húszas évek kormányzói szándékát, melynek értelmében nem tölt be posztot a Szövetségben. Prónay és Zadravecz EX tagsága még a húszas években megszűnt, ámbár a páter visszavétele nem lehetetlen - Prónay visszatérte, ismerve összeférhetetlen természetét, valószínűtlennek tűnik. Az ellentmondásos vezetői összetétel talán ott nyer magyarázatot, hogy a jelentés találomra jelöl meg VTtagokat huszonöt évre visszamenőleg. Mindazonáltal az említett jelentés ténylegesen utalhat egy, a talán harmincas években végbement szervezeti módosításra. A Szövetségen belül volt egy belső számonkérő rendszer. Egy EX-testvér törvénytelen viselkedésének a legenyhébb szankciója a dorgálás volt. Passzivitásba is lehetett helyezni a tagot, ami az EX életéből való időszakos kizárást jelentette. Kiközösítéssel (exkommunikációval) büntették a súlyos eseteket.

31 Elvileg halálbüntetés is lehetett az árulók osztályrésze: „Toókos Gyula szds. a katonai nemzetség tagja éppen arról számolt be, hogy miként lakolt ezen titkos szervezet egy árulója, akit egy másik EX-testvér lelőtt, amikor Szegeden a hídon keresztül a szerbekhez akart átmenekülni. Az illetőnek nevére már nem emlékszem, mások azonban kijelentették, hogy ezen bejelentett gyászeset után sétálva látták az utcán."

32 Nincs bizonyítékunk végrehajtott halálbüntetésre. Az Etelközi Szövetség taglétszámát országosan mintegy ötezer főre becsülhetjük.

33 Aktívabb időszakban lehetett több, passzívabb időszakban valószínűleg jóval kevesebb az aktív EX-testvérek száma. 28 Uo. 29 NEMES, 157-158. 30 BFL. 365832/1946. Magyar Államrendőrség budapesti főkapitánysága államrendészeti osztályának jelentése Budapest Székesfőváros Polgármesterének. 31 ZADRAVECZ, 146., 177-178. 32 PRÓNAY, 232-233. 33 Magyarország a II. világháborúban. 102-103.