A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
TÖRTÉNELEM - Balogh Zoltán: „Isten áldd meg a tisztes ipart!" A Pásztói Ipartestület zászlója
A városban 1737-ben 14 kézműves mester dolgozott, 7 szakmában: 4 csizmadia, 2-2 . szabó, szűcs, takács, l-l kádár és fazekas. Az 1828. évi országos összeírás szerint 95 kézműves iparos működött Pásztón, 24 mesterségben. Legtöbben a csizmadia mesterségből éltek (21), 10-10 szűcs és takács mester, 9-9 szabó és magyar tímár, 5 asztalos, 4-4 mészáros és molnár, 3-3 posztókészítő és kádár( pintér), 2-2 bodnár (kerékgyártó), kovács és lakatos, l-l gombkötő, kalapos, karabélykészítő, könyvkötő, kőműves, pék, üveges, pálinkafőző, kötélverő, szíjgyártó és cipővarga. 1848-ban „Pásztó Városa Nemzetőrsége kiigazított névsorá"-ban 122 kézműves szerepel a 332 különböző foglalkozású összeírt közül. 4 A vallás, a hitélet alakulásuktól kezdve fontos tevékenysége volt a céheknek. A céhek támogatták az egyházközséget, hozzájárultak a templom egy-egy oltárának fenntartásához, gondoskodtak díszeiről, szükségleteiről. A céhek vallási elkötelezettségük, testületi összetartozásuk jelképeként zászlót készíttettek, amely alatt ünnepeiken felvonultak. A céhlevelek megkövetelték a céhtagok részvételét a vasárnapi és ünnepi miséken, a körmeneteken. 5 A pásztói plébánia 1615. évi irata szerint a csizmadia céh már 1615-ben működött, mert már ekkor gondozták a plébánia templom Jézus neve oltárát. „Mi Gothart Tamás deák és Horváth Mátyás deák nemes személlyek... Pásztó nemes városába kunánk után való szántóföldeink közül „két darabot" adtuk Szent Lőrincz templomában lévő Dicsőséges Jézus neve oltárhoz, mely oltár az Csizmadia Czéhe gondviselése alatt lévén, örökösen bírja. Átkozott legyen, aki impetálja (elfoglalja). Adtuk ezen levelünköt megírt oltárhoz való Czéh mester embereknek. A két legrégebbi pásztói céh céhlevele nem írja elő a zászlókészítést. Az 1666-ban privilégiumlevelet kapott szabó, szűcs, szűrszabó céh artikulusai is csak az évente egy alkalommal, Szent Mihály napján, a védőszent ünnepén tartott misén való részvételt írta elő a mestereknek és háza népüknek. Nem tartalmazott a zászlókészítésre vonatkozó előírást a csizmadiák és vargák XVII. század végi céhlevele sem. Előírta viszont a mestereknek a vasárnapi és ünnepnapi miséken való megjelenést, valamint a céh oltárának gondozását. Különösen a három főünnep (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) tiszteletére minden évben tíz font viaszt tartoztak adni az oltárra, a privilégium elvesztése mellett. 7 A Szent Mihály-oltárt gondozta a védőszentjéről Szent Mihály céhnek nevezett szabócéh. Feltehetően a szabócéh védőszentjét, Szent Mihályt ábrázoló zászlóját veszi számba az 1707. évi plébániai leltár. Eszerint hét zászlója volt a plébániának, amelyeken Szent Lőrinc, Szent Mihály, Szent Péter, Szűz Mária, Szűz Mária Jézussal, Jó Pásztor, valamint Szent Péter és Pál voltak ábrázolva. 8 Az 1713. évi főesperesi egyházlátogatás jegyzőkönyve 3 pásztói céhet nevez meg, amikor elmondja, hogy a Szent Lőrinc plébánia templomnak 3 oldalkápolnája van. A déli oldalon fekvő Szent Mihály mellékoltárt a szabócéh gondozza, a Gyümölcsoltó Bol4 LÉNÁRT Andor: Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig. In: Tanulmányok Pásztó történetéből I. Salgótarján, 1991. 53., 74., 82. 5 TOMISA Ilona: „... együtt a processiot... járják." Körmeneti zászlók Magyarországon. Bp.1998.3839. 6 SOÓS Imre: Képek a pásztói egyházközség és művelődés történetéből 1848-ig. ImTanulmányok Pásztó történetéből I. Salgótarján, 1991. 25. 7 LÉNÁRT i.m. 59. 8 VARGA Lajos: A pásztói plébánia története, 2007. .22-23.
