A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Praznovszky Mihály: „Nemzetem javára, nemzetemért írtam" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján

XXXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2007 TÖRTÉNELEM „NEMZETEM JAVÄRA, NEMZETEMÉRT ÍRTAM" Mocsáry Antal történetírói elveiről a megyei monográfia alapján PRAZNOVSZKY MIHÁLY „Hát a roppant erős épületek így lesznek semmivé? Mellyek hajdan hol ostromra, hol védelemre, menedékhelyet adtak az embernek. Kik voltatok ti, kik a már eltűnt századokban ezen várat építetni rendeltetek? - Rólatok mi már semmit sem tudunk; kemény kő-falakból állott nagy épületeitek mintegy széljel olvadva semmivé lettek. Bátor vitézek, erős bajnokok, úgy az ostromlók, valamint a védelmezők! A szenvedett, tüzes viadalok között lehetettek ti győzödelmesek - közületek sokan ditsőséggel estek el, sokaknak pedig, sebeikben szenvedvén, ön vérek lett pólyájok. Ti mindnyájan a haza és a jövendőség javáért és unokáitok tsendes és bátor megmaradásáért hartzoltatok! Elmúltak, eltemettettek ezek, s vélek együtt sok ezerén a feledékenységnek tengerébe elenyésztek, és mi már most - sem nevekről, sem pedig vitéz nagy tselekedeteikről, sem súlyos szenvedéseikről nem esmérhetjük őket! Nagyok voltak ők bajnok tselekedeteik által, de elenyésztek előlünk örökre. Ó ti homállyal eltakart hajdani századok! Midőn mi általatok világosságot keresünk, bennünket sokszor nagyobb homályba vezettek. Nyújtanak ugyan minekünk, de tsak a később századok, valamely kevés világosságot, melly világosság után menve, én is a jó maradéknak, vezető tsillágkép bátor utat kívántam nyesni." E szép és fontos gondolatsor Mocsáry Antal 1826-ban megjelent s Nógrád megyét bemutató monográfiájából származik, ott is a harmadik kötetből. A várak leírását befejezően vetette papírra ezeket a sorokat a szerző. Benne mindaz megtalálható, amely tollát vezérelte a mű megírására s egyúttal szemléletesen állítja elénk műve megírásának célját. Ma már bizonyos, hogy Mocsáry Antal műve a magyar tudománytörténet része, még ha adatai miatt kimondottan regionális vagy tájtörténeti műnek is tekintjük. Mivel azonban a magyar országismertető irodalom időszakában született, így tudománytörténeti szempontból is jelentős. Ugyanakkor nem foglalkoztak vele a magyar historiográfiában, mint a többi, bár számra nem sok, hasonló monográfiával sem, de még az országosokkal sem nagyon, mint Vályi András, Magda Pál, Korabinszky János műveivel. Egyedül Bél Mátyás kapott eddig nagyobb figyelmet, de nemcsak a fő műve, a Notitia, hanem az egész életmű miatt. Mindez a magyar történetírás átmeneti pillanatában van, Bél Mátyás és Horváth Mihály, azaz a korszerű magyar történetírás megszületése között. Ugyanakkor a Mocsáry-jelenség nekünk még izgalmasabb, s ezt a történetet aligha tudjuk megfejteni. Van egy több mint 60 éves öreg nógrádi nemes, éldegél egy eldugott falusi kúriában s úgy dönt, hogy megírja a megye históriáját, földrajzi, statisztikai törté-