Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Balogh Zoltán: Út a forradalomba – A mindennapok és a közélet emlékei Nógrádban 1945–1956. 1956-os emlékkiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban

a Gépipari Technikum diákjai is. A11 órára 3-4 ezer főre növekvő tömeg másfél órán át várt, hogy teljesítsék kívánságát, és engedjék szabadon a két foglyot. A tömeg kiabálva, jelszavakat skandálva követelte a letartóztatottak szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását. A rendőrség épületét szovjet katonák védték, a karhatalmisták feladata a megyei tanács épületének és előterének őrzése volt. A rendőrség épülete előtt húzódó kábelfektetés miatt ásott árok szolgált mintegy lövészárok gyanánt a szovjet katonáknak. A lövészárokban levőket az épület két végénél álló harckocsi védte. A sortűz előtt nem sokkal Házi Sándor, a magyar fegyveres erők parancsnoka felszólította a tüntetőket, hogy menjenek haza. Megtette ezt már előtte a szovjet parancsnok is. Fél 12 körül aztán lövések hallatszottak a megyei tanács felől. Gépkocsivezető társa sebesülését látva, Ferencz István AKÖV garázsmester egy hanggránátot dobott a tanácsépület előtt levő karhatalmisták felé, hogy a további lövöldözést megakadályozza. Ezután a szovjet katonai parancsnok is kiadta a tűzparancsot. Elszabadult a pokol, menekült, ki merre látott. A karhatalmisták két tárat lőttek ki, többen a menekülőket üldözve lövöldöztek. Az első sorozat elől Bátfai Józsefnek még sikerült fedezékbe menekülnie. Többedmagával a Zagyvái-rakodóra közlekedő keskeny nyomtávú iparvasútnak a Vásártér szélén volt alagútjának bejárata alá állt be a golyózápor elől. A halálos lövés akkor érte, amikor egy comblövést kapott falubéli ipari tanulót akart megmenteni, és ezért kiment fedezékéből. Hiába kiabálták a társai, hogy hasaljon le, már késő volt. Hátulról sorozat találta el, amikor a sebesült fiút már felemelte. Nem halt meg azonnal, még elkúszott az alagút bejáratáig. Onnan bevitték a bányakórházba, de segíteni már nem tudtak rajta. Holttestét a bányai villamoson hordágyon vitték haza a zagyvapálfalvai halottasházba.. A hordágy tele volt vérrel, merni lehetett belőle. Bátfai József inge, amelyben, mint az idealizált munkást, kalapáccsal a vállán megörökítették, két helyen volt átlőve. Az eddigi adatok szerint a sortűznek 46 halálos áldozata volt: a helyszínen 27-en, a kórházban 19-en haltak meg. Aznap gyászolt Zagyvapálfalva, heten haltak meg a sortűzben, köztük Kiss Gábor ipari tanuló is , akinek az életét Bátfai József meg akarta menteni. A szovjet katonai parancsnokság és a rendőrség hangosbemondón is közreadott felhívása megtiltotta a sortűz áldozatainak közös vagy csoportos temetését. Ennek ellenére Bátfai József és a többi áldozat temetésén is részt vett szinte egész Zagyvapálfalva lakossága, pedig a temető fölötti erdőből fegyverek szegeződtek a gyászolókra. A sortűz után Bátfai József özvegye a rendőrségre ment, hogy férje személyes tárgyait hazavigye. Elmondása szerint a terem, ahová az áldozatok holmijait szállították tele volt mindenféle cipőkkel, táskákkal. Válassza ki, amit akar - vetették oda neki. Ő férje aktatáskájáért ment be, amelyben még benne volt férje reggelijéből egy darab kolbász. Elhozta még a viharkabátját, de az a lövedékektől szinte darabokra szakadt. Amikor a hatalom az áldozatok hozzátartozói részére egy kis krumplit, babot felajánlott, az özvegy először - a többiek általános viselkedését követve - nem kért a „gyilkosok" könyöradományából. Az árván maradt gyerekeknek azonban ennivalóra volt szükség, így mégis csak elment a Jó barát vendéglőbe, ahol a természetbenieket osztották. A sortüzet leadó karhatalmisták között voltak zagyvapálfalvaiak is. Az ő sorsukra is utal a következő történet. Többen közülük alkoholisták lettek, néhányan megőrültek, a többség kiközösítette őket: nem mentek hozzájuk férjhez a nők. Egyiküket a zagyvapálfalvai kaszinóban italozva érte utol a vég. Előtte Bátfai József özvegyének elmondta, azt álmodta, hogy a kaszinóban iddogált, amikor oda lovon bevágtatott Bátfai József 251