Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Irodalomtörténet - Pfening Dóra: „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja”
van mellette a talány főnév is, ami az etimológiai levezetés alapján egyértelműen Taláry Pálra utal. A herceg konkrét megjelenéséig Brezina jelzői idilliek, „tündének", megjelenése után annak ellentettjére cserélődnek: egy sokkal szomorúbb Brezinát vetít elénk a narrátor, hiszen a „bárányokat" veszélyezteti a farkas, a talány a talár, ahol a lánv a(z) (minden) ár. Mindezekből azt vesszük észre ismét, hogy a szöveg a „Taláry" név potenciális szemantikájának a kifejtéseként jön létre: Taláry Pál a mű talánya, elsősorban OZej Tamás számára; Taláry a köpenyével rejti el a talányt (első feltűnésekor is „álruhát" ölt), melylyel egy rejtvényt tár elénk, de ez a rejtvény a szövegben tematizálódik, s a hangok szintjén szemantizálódik: „a taLANYaz ár", azaz azt mondja Taláry Olejnek, hogy: „Nekem a LÁNYod kell minden ÁRon". 22 Anika gyönyörű, tündéri teremtés, ahogy az ki is van mondva: „Gyönyörű teremtés, amint ott áll, karcsú termete meghajolva, szemei ábrándosan kémlelik a távolt, természettől fogva puha kis keze aláeresztve [...]." 23 Jelenlétekor Brezina is tündéri szépségű táj. „Anika [...] üde nevetése olyan volt, mint egy tündércsengettyű." 24 A tündér régebbi elnevezése a tünde, aki csodás szépségű, természetfeletti képességekkel rendelkező jótevő női lény (életre hívja a cselekményt), aki képes az átváltozásra, az eltűnésre és a varázslásra (a beszéd létrehozására és gátlására). Lakhelye az idilli szépségű természeti táj. A boldogságot, az eszményi tisztaságot és a szerelmet testesíti meg. A tündérekhez hozzátartozik tehát a talányosság. Világosan látszik, hogy a tündér-talány-Taláry, majd a talány főnevet egy tulajdonnévvel helyettesítve az előbbiek mintájára az Anikatalány-Taláry kapcsolatot kapjuk. A talár mint ruhadarab, mint említettük, kapcsolatban áll Anika ruhájával, így Anikával is. „A köpeny vagy palást az átlényegülés szimbóluma és védő eszköze - beburkolással, rejtessél, rejtőzéssel, mássá válással, ill. változtatással - azzá, amit a köpeny és a palást képvisel. Éppúgy elválaszt a külső világtól, mint a ház. (Vö. lat. casula, azaz 'házacska', 'csuklyás köpeny', 'miseruha'; a középkori lat. cappa, capella, 'kápolna', 'köpeny'). A vadászok rejtő öltözetéből kialakult állatalakoskodás során nyerte kiemelkedő kommunikációs szerepét ez a legegyszerűbb ruhadarab, amely kezdetben állatbőr, bunda, irha, toll, ill. lomb- és fűöltözet volt." 26 A talány, a lány az ár és a Taláry jelentők fonikus ekvivalenciája egy másik igen lényeges dologra hívja fel a figyelmet. Emlékezhetünk rá, hogy a talány már Taláry megjelenése előtt is Olej Tamás ismertetőjegye: „Az a nagy megdöbbentő talány, mely a természet fönséges arcán honol [...}"? A herceg megjelenéséig a bacsa azonban csak artikulálatlan hangokat hall („[...] az a hang, mely tizenhét éve bolyong az erdő fái közt [,..]" 28 ), majd a beszéd belsővé is válik a gondolkozás révén („Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is 22 1. m.: 57. 23 1. m.: 47. 24 1. m. : 53. 25 PÁL JÓZSEF ÉS ÚJVÁRI EDIT: i. m. : 490. 26 HOPPAL MIHÁLY - JANKOVICS MARCELL - NAGY ANDRÁS - SZEMADÁM GYÖRGY: Jelképtár, Helikon, 1990, 173-174. 27 1. m.: 45. 28 1. m.: 60. 186
