Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Két ismeretlen Mikszáth-levél

реп megdolgozás lenne? Mármint a leendő képviselőséget illetően?!) A kishír szerint az érkezőket delegáció fogadja a vasútállomáson, október 4-én Beksics beszédet mond, majd után díszebéd lesz a városháza nagytermében, s itt, ahol a beszéd elhangzik, a karzat a hölgyeknek lesz fenntartva - teszi hozzá a helyi tudósító. Minden pontosan így történt. A két pesti vendég október 3-én meg is érkezett, de késő este jöttek, ezért Földváron szálltak le, Élőpatakon aludtak a Móra féle vendéglőben. Október 4-én Sepsiszentgyörgyön tartózkodtak a főispán vendégeként, majd este díszvacsora volt a tiszteletükre. A jelzett beszédet 5-én mondta el Beksics, utána volt a díszebéd, este ismét estélyi adtak. Másnap a város polgármestere, Császár Bálint adott ebédet, majd délután átutaztak Brassóba és az éjjel visszautaztak Budapestre. Mikszáth gazdag programot bonyolított le. Ez volt az első igazi látogatása Erdélyben, ez volt a valódi szembesülése az erdélyi gondokkal. Nem is véletlen, hogy a látogatása után terjedelmes cikksorozatban számolt be a Székelyek között címmel a Pesti Hírlapban, amelyet aztán az október 11,13,15,17. számban a Székely Nemzet is közölt.

9 Külön programot szerveztek Mikszáth számára. Megnézte a Székely-Mikó kollégiumot, a polgári fiúiskolát és annak tan-lakatos műhelyét, az első székely szövőgyárat, ahol még vásárolt is a termékekből. Elment a Székely Nemzeti Múzeumba és istentiszteleten is részt vett. Számunkra különösen fontos annak a történetnek az ismerete, amely a Beksics beszédet követő díszebédről szól. Mint láttuk, magának a felolvasásnak (politikai beszéd az inkább), igen jelentős hölgy közönsége volt a városháza dísztermének karzatán. (Nem újdonság ez, Pesten is, a régi parlamentben, a Sándor utcaiban is, rendszeresen feltűntek az unatkozó pesti hölgyek, akik nem is a vitákat hallgatták, hanem a képviselőket vették szemügyre.) A díszebéden 150 vendég vett részt, ahol számos pohárköszöntő hangzott el s még Mikszáth is tósztot mondott Sepsiszentgyörgy polgáraira. A tudósító így rögzítette az eseményt. „A lakomán végig nagy ovációban részesült Mikszáth Kálmán kitűnő tollú írónk, kinek akarva nem akarva többször kellett szót emelni, már csak a nők kedvéért is, akik mindenben hallani akarták a 'jó palócok', a 'tót atyafiak', a 'tekintetes vármegye', az 'apró gentry és a nép', a 'kavicsok' stb. stb. íróját. A politikával foglalkozók 'Az Országházból' című humoros országgyűlési tudósítások Scarronját magasztalták benne." Nyilvánvaló, hogy a nők érdeklődése nem a sármos férfi iránt nyilvánult meg (ami nehéz is lett volna, bár az ifjú Mikszáth jókiállású férfiú volt) hanem a sikeres, sőt híres író iránt érdeklődtek. Mikszáth már volt valaki s egy vidéki kisvárosban a társaságában megjelenni, hallani, látni őt, azért mégis csak élmény. Egyfelől tehát érzékelhetjük ezt a nők részéről megnyilvánuló érdeklődést, amely majd kiváltja pár héttel később annak a levélnek a megírását, amelyben Mikszáthtól felolvasandó kéziratot kérnek. De kik lehettek ezek a hölgyek? Magyarországon ekkor már javában dúl az egyletesdi. Minden városban, nagyobb településen számtalan egylet, egyesület működött, gyakorlatilag felölelve az emberi tevékenység minden lehetséges tartalmát a hitélettől a jótékonyságig vagy éppen a művelődésig. Sepsiszentgyörgyön sem volt másképpen. Itt is sok egyesülettel találkozunk, amelyeknek a tevékenysége sok esetben karitatív, vagy részben karitatív volt. Ezeket rendszerint jótékonysági célok határozták meg. Például 9 MIKSZÁTH Kálmán: A székelyek között, 1885, Cikkek és karcolatok, Sajtó alá rendezte Rejtő István, Bp. 1977. Akadémiai Kiadó 37-51. old. (Mikszáth Kálmán összes művei 71.) 164