Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”
mélyítési munkálatai, majd a Heinrich-Fröchlich-Küpfel mélyépítő cég 1944 elején adta át üzemelésre az aknát. Az év márciusában már az I. telepi szén feltárása is megkezdődött. Két, egymástól 50 méter távolságra feltárt aknája volt. A szállítóakna szelvénye 16 méter, mélysége 304 méter, a légakna szelvénye 9,6 méter, mélysége szintén 304 méter volt. Az aknákat 0,5 méter vastag téglafalazással építették meg. Az I. széntelep 302 méter mélyen feküdt, a tengerszint alatt 100 méterre. Az akna elkészülte után építették ki a rakodóját, a szivattyúkamrát és a két „L" alakú, 600 m 3 térfogatú zsomp vágatát. 1944. március 1-én, az I. széntelepben, az aknától kelet-nyugati irányban 10-10 méterre kialakított részt nem folytatták tovább az aknapillérig, hanem helyette egyszerű ácsolással folyt a főszállító és a főlégvágatok hajtása. Az I. széntelep minőségileg valamelyest jobb volt, mint az északra fekvő szénterületek legtöbb része. Telepvastagsága 1,4-2,2 méter, csapásiránya kelet-nyugati, míg dőlése erre merőleges, azaz észak-déli volt. (Ahogy a bányászok mondták, északra feküdt, délre dőlt). A szén fűtőértéke 3200-3800 kalóriát ért el. A legkeletibb részen lévő szén fűtőértéke a 4000 kalóriát is meghaladta. A telep szerkezetét jónak találták, mert csak egy 0,03-0,05 méteres homokkő beágyazás fordult elő benne. A gondot csak az jelentette, hogy ezt a szennyeződést a helyszínen nem lehetett kiválasztani a szénből. A nyugati részen a telep felett az un. lejáró, szürkés-fekete meddőréteg volt, mely jövesztéskor sokszor előbb esett le, mint a szén. A szénnel történt összekeveredése következtében ezt is szinte lehetetlen volt kiválasztani. A keleti részen ez nem fordult elő, a szén hamutartalma kisebb, 20-30% között mozgott. A telep feküje szívós, kemény márga, fedüje pedig homokszerű, laza anyag, mely 1,5 méter magasságig könnyen szakadt. Az akna mezeje nem volt vizes, de magában az aknában, a külszíntől számítva 20 méterre volt egy forrás, mely jó ivóvizet adott. Az új feltárásoknál előjött víz azonban hamar el is tűnt. Az akna alatti két db 500 liter/perc és egy db 1000 liter/perc teljesítményű szivattyú dolgozott, melyet már az államosítás után építettek be. Tiríbes akna feltárását minden gépi berendezés nélkül végezték, a külszínen csak egy 6 m 3 /perc teljesítményű kompresszor működött. Az akna BAMERT-típusú felvonója 165 LE-s volt. A szerszámok élezésére egy kis kovácsműhelyt létesítettek, és az építővállalat által visszahagyott épületekben alakították ki a bánya irodáját és a fürdőjét, és volt még egy 300 m 3 /perc teljesítményű ventilátora is a szellőztetése céljából. Az akna közelében található két épületben, a felügyelet részére alakítottak ki lakóhelyet. A kitermelt napi 3040 tonna szenet, az első időszakban lóvontatással szállították a nagybátonyi osztályozóra. Az államosítás után 1949-ig, Rajk akna néven szerepelt a bányaüzem. Termelése már elérte a napi 40-43 vagont. Az I. széntelep 1,6-2,2 méter, a II. széntelep 0,8-1,3 méter vastagságban fejlődött ki. A két alapvágatból a keleti oldalon sikló és ereszke, a nyugati oldalon két ereszke nyílt. Művelési módja frontfejtés volt, 60-70 méteres homlokszélességgel. A bánya nagy főte és oldalnyomással rendelkezett, ezért acéltámos biztosítást kellett kiépíteni. Kismértékben gáz- és vízveszély is jellemezte a bányát. 1949 után egy rövid ideig, Rajk akna név helyett, Nagybátony N-V. akna elnevezéssel is szerepelt. Már 1949-ben megindították a MÁV vasút alatti fejtést, s lényegében csak 1955-ben fejezték be. A termelés kamrafejtéssel történt, a vasút nyugati részén azonban kisebb területet fejtettek le, mint a keleti oldalon. A vasúti védőpillérben a felső telep volt csak művelhető. (Ezért a vasútvonalon, 1959-ig 25 km/órás sebességkorlátozást vezetett be a MÁV, mivel a szelvényekben a Tiríbes akna 1949-1955 között 0,77 méteres, Pócsházi lejtős akna 1956-1958 között 0,95 méteres, a majd a Csigakúti lejtős akna fejtései pedig 1965-1971 között 1,28 méteres süllyedést idézett elő). Az akna szenének elszállítása a 30
