Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Balogh Zoltán: Út a forradalomba – A mindennapok és a közélet emlékei Nógrádban 1945–1956. 1956-os emlékkiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban

plakátjai és röplapjai vannak. A kerítésre a forradalom időszaka röplapjainak másolatai kerültek. Fölöttük a helyi események plakátjait helyeztük el eredetiben. A plakátok sorát az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság 16 pontja nyitja, amelynek érdekessége, hogy az október 27-i emlékmű döntés idején felolvasták. A sort az Elnöki Tanács december 9én kelt, a statáriumot kihirdető rendelete zárja. A sortűz fegyverei közül dobtáras PPS géppisztolyt, DP-golyószórót, szovjet típusú karabélyt, TT-pisztolyt állítottunk ki. A nemzetőrök megyeszerte általában ún. „dióverő" puskával vagy leventepuskával voltak felszerelve, néhányuk PPS-géppisztollyal vagy pisztollyal is rendelkezett. A kiállítás ezen részében visszaemlékezések alapján rekonstruáltuk azt a pillanatot, amikor a halott és sebesült áldozatokat már elszállították, de néhány tárgy és a kilőtt töltényhüvelyek még ott maradtak az utca kövezetén. Megrázó erővel hat a kilőtt töltényhüvelyek között heverő nemzetiszínű zászló, kenyér és iskolástáska az óriásfotó előtti utcarészleten. Ugyanitt helyeztünk el egy eredeti, a sortűz másnapján a helyszínen talált töltényhüvelyt. A kiállítás talán legbecsesebb darabja Bátfai József zagyvapálfalvai bányakovács átlőtt inge, amelyet a sortűz idején viselt. A halálos lövés akkor érte, amikor egy sebesült ipari tanuló életét akarta megmenteni. A vitrinben, amelyben az ing is ki van állítva, szerepel két fénykép is, az egyik az áldozatról készült portré, a másik a családját örökíti meg, amint Bátfai József sírja előtt állnak. Az inget és a fényképeket az áldozat családja bocsátotta rendelkezésünkre. Bátfai József 1926-ban született Zagyvapálfalván. Amint azt a család eredeti Babjak neve is megerősíti, a család feltehetően a múlt század végén a Felvidékről kerülhetett a településre, amikor a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkásokat toborzott üzemeibe. Az 1930-as évek névmagyarosítási hulláma idején-több más zagyvapálfalvai családhoz hasonlóan- változtatták meg a nevüket. A felsőpálfalvai elemi iskola elvégzése után Pásztora ment, ahol kitanulta a kovácsmesterséget. Első munkahelye a Bányagépgyár volt. Apja nyomdokaiba lépve, a Bányagépgyár kovácsműhelyében vállalt munkát. 1949 után került a Nógrádi Szénszolgáltató Vállalat kisterenyei bányaüzeméhez. 1956. december 8-án Bátfai József reggel 5 órakor indult a bányai kisvasúton Kisterenyére, hogy műszakba álljon. Amikor megérkezett, a bányaüzem irodái előtt ekkor már sokan voltak, mert a kora reggeli órákban elterjedt az a hír, hogy Gál Lajost, a Bányatröszt Munkástanácsának tagját és ( úgy tudták) Kelemen Károly kisterenyei munkástanács-tagot a rendőrség éjjel letartóztatta és Salgótarjánba a BM Főosztály épületébe szállította. Kelemen Károlyt azonban nem találták meg, így helyette Viczián Tibort vették őrizetbe, aki nemrég szabadult a börtönből. Az egyre növekvő tömeg hangadói úgy határoztak, hogy felvonulnak Salgótarjánba és kiszabadítják a munkástanács tagjait. A tüntetők fél tíz körül indultak a kisvasúton és tehergépkocsikon Salgótarjánba. Bátfai József az utolsó teherautóra kapaszkodott fel, mivel végképp nem akart a tüntetésre menni. Hiába bújt el, a lányok felfedezték, és így már nem akart szégyenben maradni, hogy ő nem megy a tüntetésre. A kisterenyei tüntetők a zagyvapálfalvai vasúti átjárónál szállottak le és onnan gyalog mentek a megyei rendőrkapitányság elé. Amikor odaérkeztek a helyszínre, a salgótarjáni üzemek dolgozói már ott voltak. A rendőrség előtt a kisterenyei tüntetőkhöz több más üzem dolgozói is csatlakoztak. A szorospataki bányászok, bányagépgyári, öblösüveggyári, tűzhelygyári munkások voltak ott a legnagyobb számban, de részt vettek a MÁVAUT és a TEFU, a bányatröszthöz tartozó néhány kisebb üzem dolgozói, valamint 250