Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Kazareczki Noémi: „Ötlettől a megvalósulásig” A Kubinyi Ferenc Múzeum állandó enteriőr kiállításának készítése

kúriák berendezéseire is egyre inkább a polgárias lakályosság, kényelem, családias hangulat volt jellemző. Maguk az új épületek is új méreteket, új bútorstílusokat igényeltek. Ezért a 19. század első harmadában kialakultak az egységes, egystílusú szobabelsők. Más volt a bútora a hálószobának, és más a fogadószobának.

7 A kúriákban gyakran az ebédlőszoba volt a fogadószoba, itt volt az ülőgarnitúra és a díszes írószekrény, sőt a nemesi kúria berendezéseihez hozzátartoztak a hangszerek is. A biedermeier iparművészet és lakáskultúra leáldozása után, 1850-60-tól elkezdődött a történelmi stílusok másolása, mely meghatározta a század második felének iparművészetét. A historizálás konzervatív, akadémikus magatartás, csak a múlt által fémjelzett értékekben, és abban a tévedésben élt, hogy a múlt felújítható. A stílusfelújítás lényege, hogy nem azért merít régi stílusokból, hogy azokból létrehozza azt, ami sajátosan az övé, hanem csupán utánoz.

8 A stílusutánzatból éppen az hiányzik, ami a tárgyak hitelességét adja: az utánozni kívánt korral való szerves összetartozás. A neostílus figyelmen kívül hagyja a tárgyaknak a maguk idejében betöltött gyakorlati és eszmei szerepét, készítésének technológiáját, anyagainak természetét. A neostílusok divatja csupán a bútorok külső, homlokzati kialakítására szorítkozott, figyelme nem terjedt ki az arányrendszerekre, a bútorok csoportosításának módozataira, a térhatás alakulására. A régi, szerkesztett bútor helyét kiszorította az épített bútor típusa, amelyen viszontlátjuk az építészeti formák egész sorát. A felszínes stílus-értelmezés, amely a reprezentációra helyezte a hangsúlyt, nem volt tekintettel a gyakorlati célokra, nem meghitt otthont, hanem előkelőséget színlelő enteriőrt alkotott. A művészettörténészek által is stílustalannak nevezett irányzat létrejöttében fontos szerepet játszott a gyáripar fejlődése, az esztergagépek használata. Az 1851. évi londoni világkiállítást fordulópontnak tekinthetjük a historizmus általános elterjedése szempontjából. A gyáripari termékekkel párhuzamosan megkezdték a régi kézművesipar termékeinek retrospektív kiállítását is.

9 A gyáripar előtti korban a mesterség (ars) egyaránt jelentett ipart, iparművészetet és művészetet. Londonban 1851-ben elsőként megrendezett világkiállításon közszemlére tettek minden árut, tárgyat, gépet, amelyek a földrészek és a különböző országok előállítottak. A világkiállításon reprezentáció, ünnepélyesség, kultusztárgyak, fétisek uralkodtak. Az ipari forradalom elkezdte elpusztítani a kézműves hagyományokat, a kézműipart felváltotta a tömegtermelés, a kis műhelyeket a gyárak. Másoltak a neorokokó, a neobarokk, a neoreneszánsz, a neogótika jegyében. A 19. század második felében a korábban egységes fogalom háromfelé szakadt, és lett belőle külön gyáripari termelés, kézművességen alapuló iparművészet, és a mindennapi élet fölé emelkedett, attól viszont eltávolodott művészet. A lakberendezésben a diszfunkcionális térszervezés, ünnepélyesség, a jólét fitogtatása, a presztízstárgyak sokasága jellemezte. A lakás központi helyisége a szalon vagy a fogadószoba, benne a legdrágább, legelegánsabb bútorokkal, szalongarnitúrákkal. A két-háromhajós szekrényekben az ünnepi edények, ezüstneműk és az elmaradhatatlan nippek sorakoztak nagy számban. A díszes szalon kellékei közé tartoztak - aranyozott cirádás blondelkeretben - az olajfestmények, amelyek ugyanúgy berendezési tárgyak 7 S. Nagy, 2003, 203.p. 8 Rév, 1983, 43.p. 9 U.o. 227