Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”
Ménkesen elemezték a nappali műszakokat, s megállapították, hogy sok csapatvezető hosszú hónapokon keresztül nem teljesítette a termelési tervét. Ezért, ezeket a mulasztó csapatvezetőket leváltották, és új embereket állítottak a csapatok élére. A másik intézkedés az volt, hogy új beosztást készítettek a csapatok számára, akár elfogyott a régi munkahely, akár nem, új helyre költöztették őket arra hivatkozva, hogy a bányában különböző nehézségű munkahelyek vannak. Ennek az intézkedésnek a nyomán, minden bányász meg fogja találni az anyagi számítását, volt az elfogadott vélemény. Nézzük meg, hogy mit jelentett egy ilyen munkahelyi költözés? A hónap elején egész „népvándorlás" indult meg a bányában, s persze így a tervet nem teljesíthették, mert az első nap eredménye csak 65% volt. Az előző napok rohammunkája miatt, ugyanis nem volt új munkahely, rosszak voltak a gépek és elhanyagoltak a szállító vágatok. Érdemes tehát felidézni ezek után egy korabeli műszak menetét is. 22 Ménkes bányához a munkások jelentős része a szomszédos Neműből, Dorogházáról és Szuháról járt be dolgozni a villamos mozdonyvontatású, keskenynyomtávú iparvasúton. Reggel fél hétkor állt meg az üzemiroda előtt a munkásokat szállító szerelvény. Kiszállás után a bányászok először lámpát vételeztek, s mivel kevés volt belőle, az emberek egymást lökdösve álltak sorba. Rövid idő múlva, a személyszállító kocsikban összegörnyedve utaztak a táróban, majd kiszállás után a munkahelyük felé indultak a bányászok. Mivel az 5-ös ereszke sújtólég veszélyes volt - s ott tilos volt dohányozni -, ezért amikor beértek az ereszke tetőre, még leültek egy rövid időre, ahol rágyújtottak és beszélgettek. „Már fél nyolc, de még csak most megy le az utolsó bányász az ereszke mélyébe" olvasható a tudósításban. A munkahelyek legtöbbjén biztosítani, robbantani kellett, s ezért csak fél kilencre ért ki az ereszke tetőre az első csille szén. A munka azonban továbbra is lassan haladt, ezért 11 órakor, egy fél műszak eltelte után is még csak 65 csillét szállítottak ki. A munkahelyeken egyes csapatok most szögelték le a sínt, mivel előző nap nem kaptak belőle egy métert sem. Közben ácsoltak és utána robbantottak. A bányafát messziről, kb. 150-200 méterről hozták a munkahelyre, s amit kaptak, az is olyan vastag volt, hogy nehezen lehetett vele dolgozni. Az egyik négyfős DISZ-brigádból, most csak ketten jöttek dolgozni. (Az egyik beteg volt, a másikról pedig nem tudtak semmit). A vágat, ahol csilléztek, sáros volt, ám a kapott gumicsizmák a hiányzóknál maradtak, így nehéz volt itt dolgozni. A következő bányamezőben, hosszú láncos vonszoló szállította a szenet, ám mellette, 4-5 méterenként szénkupacokat lehetett látni, ezért egy ember itt lapáttal rakta fel a szenet a láncos vonszolóra. A siklónál a „43-as csapat" dolgozott, itt 10 órakor indult meg a szállítás, ám csak annyit tudtak szállítani, amennyi csillét kaptak. Az üres csille hiányának az okát abban lehetett keresni, hogy fél műszak után indult meg a szállítás 11-12 óra körül, mert addig a csapatoknak jöveszteni kellett. A jövesztés után kezdődött meg a csúcsszállítás, amikor már minden perc drága lett. Hiába várták az üres csilléket, 3-4 óra alatt nem lehetett az egész bányát ellátni velük. A szállítási zavar ilyenkor 30-40 csille szén kiesését jelentette. A műszak végét onnan lehetett megtudni, hogy ilyenkor a szállítók is siettek, kapkodtak, mert megérkezett már a hazaszállító villamos szerelvény. A villamos vontatás szaktermelési terve 9 órakor 0,06%, 10 órakor 20%, 11 órakor 28%, Nógrádi Bányász, 1954. augusztus 10. 20
