Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Művészettörténet - Matits Ferenc: A potsdami Sanssouci Kastélyegyüttes Új Orangerie-palotájában található Raffaello-másolatgyűjtemény

XXX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2006 MŰVÉSZETTÖRTÉNET A POTSDAMI SANSSOUCI KASTÉLYEGYÜTTES ÚJ ORANGERIE-PALOTÁJÁBAN TALÁLHATÓ RAFFAELLO-MÁSOLATGYŰJTEMÉNY

1 MATITS FERENC Bevezetés A művészetek iránt fogékony ember Potsdam városnevének említésekor leginkább arra a kastélyegyüttesre gondol, amelyet a Hohenzollern uralkodók

2 a 18. század közepétől 1918-ig udvari reprezentációra használtak. II. Frigyes porosz király (1712-1786) 32 évesen egy, a várostól nyugatra emelkedő domb tetején jelölte ki annak a földszintes rokokó kastélynak a helyét, ahol négy évtizeden át haláláig élt. Az abszolutisztikusán uralkodó király - akit Nagy Frigyesként szoktak emlegetni - hadseregére támaszkodva államát Európa meghatározó tényezőjévé tette. Nyertes háborúinak köszönhetően Poroszország területileg jelentősen megnövekedett.

3 A művészetekhez való vonzódását jelzi, hogy mint koronaherceg 1737-ben verset írt az 1710-től Poroszországban működő, három porosz királyt udvari festőként szolgáló, párizsi születésű és akadémiai végzettségű Antoine Pesne (1683-1757) festőművész dicséretére.

4 A klasszikus és francia műveltséggel egyaránt rendelkező uralkodó meghívására Voltaire (1694-1778) a francia felvilágosodás legjelentősebb képviselője, néhány évig a potsdami kastély lakója volt. II. Frigyes hírnevét - hadvezéri és uralkodói intézkedései mellett - művészetpártolása,

5 zenei tevékenysége és írásai

6 tartották fenn. 1 Jelen cikk a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2004-ben tartott Imitáció és kreáció című konferencián elhangzott előadás átdolgozott változata. 2 A 11. században még grófi rangú család frank ága 1415-ben megszerezte a brandenburgi választófejedelemséget, amely alapjául szolgált a vezetésük alatt a 18. században létrejövő Porosz Királyságnak. A porosz király egyesítve a német területeket Franciaország legyőzését követően, 1871-től viselte a német császári címet. 3 Tokody Gyula, Niederhauser Emil: Németország története, Budapest 1983, 125-126. 4 Eckardt, Götz: Antoine Pesne, Dresden 1985, 27. 5 Friedrich II. und die Kunst. Ausstellung zum 200. Todestag, Bd. I—III., Neues Palais, Potsdam 1986. 6 Friedrich II. von Preußen, Schriften und Briefe, Leipzig 1987. 194