Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pirint Andrea: A napóleoni idők tárgyi világa Mikszáth „különös házasság”-a tükrében

zempléni alispán, Fáy István húz elő, hogy odaadja az ábrázolt felderítésével megbízott egykori titkosrendőrnek. Hogy mi mindent hordott még magával a korabeli férfiember, arra nézve Medve doktor zsebei további információval szolgálnak. Míg a fentiekben említett tárgyak a használati eszközök és a dísztárgyak közös halmazába tartoznak, pusztán használati értéke van a pénztárcának, kulcsnak, mint ahogy ide tartozik az acélos bicska is, melyet „minden rendes ember" magánál tartott.

13 Kizárólag használati értéke van továbbá a kemencés konyha felszerelésének (fazék, vaskondér, rura, szita, rosta, varecska), a kerti munka eszközeinek (kapa, fülkosár) és az ún. kolmizó vasnak, amely a 19. század elején sápodlinak nevezett fodros ingelő rendben tartására szolgált. Közlekedési eszközök A regény szereplői, ha nem épp otthon tartózkodnak, vagy vendégségben járnak, akkor úton vannak. Bár a történet két diák gyaloglásával kezdődik, a későbbi elbeszélés során nemesi címerrel díszített úri hintók, könnyű bricskák, csézák, lőcsös magyar szekérkék és társzekerek jönnek-mennek - csörtetnek, röpülnek, olykor méltóságteljesen vonulnak céljuk felé - a sáros vagy poros földutakon, városi utcákon. A kocsifajták széles választékát részben az eltérő rendeltetés magyarázza. Míg a teherszállítás a társzekerek dolga, a gyors személyfuvarozásra leginkább a könnyű utazókocsi, a bricska volt alkalmas, az úri hintó pedig a szorosan vett gyakorlati funkció mellett a nemesi reprezentáció eszköze is volt. Legyen szó azonban bármilyen utasszállító kocsiról, az eléjük fogott lovak száma messziről tudatta, a társadalmi hierarchia mely fokán álló uraság utazik rajta. „A fogat minősége jelezte a nemesek rangját, előkelőségét az arisztokratikus megyékben" - írja Mikszáth, majd így folytatja: „Különben is minden valami egyebet jelzett, mint ami volt. Az emberek bele voltak bolondulva a szimbólumokba. Erdélyben a kürtők szimbolizálták a rangfokozatokat... A szegény tót megyékben a fák után igazodott el a földi nagyság mércéje... Zemplénben, Szabolcsban, Ungban fogatok határoztak."

14 Mint megtudjuk, a lovaknak a család rangjához kötött számszerűsége áthághatatlan szabályként érvényesült. A kétlovas kisnemes, Tóth korcsmáros inkább gyalog menne, de nem kapaszkodik fel a Bernáthék négylovas kocsijára (csupán a bakra, a kocsis mellé), aminek persze inverze is igaz, mert „... egy Bernáth sokszor ment gyalog, de két lovon sohase ment. Az derogált volna."

15 A lovak száma mellett a négyes fogatokon belül - az állatok színe, valamint minden egyéb külső jegyeinek összhangbeli fokozata szerint - újabb árnyalatok érvényesültek. A leggazdagabb mágnások négy, minden tekintetben egyöntetű paripát fogattak kocsijuk elé, de hogy különleges alkalmakkor öt lovat is megengedhettek maguknak, azt Buttler grófnak a szentszéki tárgyalásra vonuló feudális menete példázza, melynek vége felé maga a gróf öt fekete csődörön jött, „a három elsőt nyeregből hajtották".

16 13 14. kötet 19. (II. rész, 2. fejezet) 14 13. kötet 120. (I. rész, 10. fejezet) 15 13. kötet 120. (I. rész, 10. fejezet) 16 14. kötet 101. (II. rész, 12. fejezet) 174