Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Néprajz - Lengyel Ágnes: Kortárs viseletek Hollókő „színpadán”
szón, ujja sifon, kézelője keresztszemes hímzéssel díszített. A géppel kötött cucajt Bárány Boldizsárné készítette Varsányban. Déskáné hímezte ki, színes fonallal, azzal a kötés mintájához igazított hímzéstechnikával, amelyet a szécsényi Háziipari Szövetkezetben olasz pulóverek készítésekor tanult. A vállkendő fehérszélű, négy sarkában rózsás motívummal, a körben futó mintáról makkosszélűnek is nevezik. Déskáné tüzes, azaz fényes, piros, új gyöngyből fűzte a galárisX, a bimbók rajta műanyag öblítős-flakonból vannak kivágva, zöld filc anyagra rádolgozva. Régebben a gyöngyöket maguk festették a kívánt színre. Az 1960as években házaló árusasszonytól vettek festéket, ami „mindent" (textilt, keceláe, lajbiva való csipkét) nagyon erősen befestett tüdőszínre. Tettek hozzá még acetont, körömlakkot, és ezzel festették be egyenként a gyöngyöket, ecsettel. A hajba és a derékra való szalagok új, gyári termékek, a zsebkendő kézzel hímzett. Az öltözethez tartozó kétcsatos cipőt Kis István rimóci cipész készítette (1996 körül halt meg). Déskáné saját leánykori, ünneplő cipője volt ez, 1967-ben csináltatták neki. Mivel jobb módú volt a család, 3 pár csináltatott ünneplő cipője is volt. A férfiak viselete Hollókőn az első világháború körüli években kezdett átalakulni. Legkorábban a vászon bőgatyát hagyták el, a bőujjú vászoning, posztónadrág és csizma viselése az 1930-40-es években még jellemző volt. Ez ünnepi alkalmakon, elsősorban a vőlegény öltözeteként élt tovább. Az ünnepi férfi-viseletben a hollókőiek manapság legjobban a színes hímzéssel díszített inget kedvelik. A 20. század első felében az ünnepi ing még bőujjas volt, háromsoros cifrával, ami az első gyermek születése után egy soros hímzésűre egyszerűsödött, majd a díszítés el is maradt. A 20. század elején színes pamuttal varrtak ki virágmintákat a férfiingekre, majd ez fehérre változott. 21 Még kb. 30 évvel ezelőtt is, férfinak fehérrel hímzett ünnepi inget készítettek, csupa páránkból, majd napszövetből. Nagylócon továbbra is csak az egyszerűbb, fehérrel hímzettet csináltatják. A megvásárolt férfiing új, fehér batisztból készült, eleje piros-kék mátra-fonallal hímzett. A hozzátartozó zsinóros, fekete posztó priccses nadrág a 20. század közepéről való, a rimóci Szabó Vincéné meghalt férjéé volt. A kalap és a csizma szintén kb. a 20. század közepén készültek. Régi, megvásárolható férfi lajbi már nem lelhető fel a környéken, ezek mintájára ezért azt újonnan varrja Déskáné. Olcsó, fekete filcből készült, géppel rávarrott piros farkasfog díszítéssel. A hagyományos patkógomb utánzása nemigen sikerül már. Régente ezekkel az acélfényű, kicsi kúp alakú pitykékkel a gombolás melletti, kétoldalt kifelé kanyarodó tulipánformát rajzolták ki. Déskáné Fótról beszerzett, a régire valamelyest emlékeztető fémgombokkal pótolja ezeket, magas áruk miatt ritkásabban, kevesebb gombbal díszítve a mellény elejét. Az ünneplő férfiöltözethez tartozó ráncolt szakácska új, alján ezüst sújtassál, azaz rojttal készült. A recens kor paraszti ízlésvilágát jól tükröző kollekció összegyűjtése során fontos tapasztalatokat szerezhettünk. Az öltözetek a hagyományos hollókői viselet alapján alakultak ki napjainkra. Az alapvető darabok nagyrészt ugyan megmaradtak, mégis egészen más látványt jelentenek a ma Hollókőbe látogatóknak, mint a mintául szolgáló, 1950-es évekig hordott ruházat. Az újabb igények és alapanyagok következtében sokkal színesebbekké váltak, s leginkább feltűnő, hogy e döntően folklorizmust szolgáló öltözeteknél teljesen eltűntek az olyan hagyományos funkciók, mint a társadalmi helyzet, az életkor jelzése, és alig tükröződik a családi állapot és az alkalom, az ünnepi idő. A jobb anyagi lehetőségeket, a módosságot napjainkban már nem a ruha anyaga, minősége jelzi, hanem a 21 Palotay 1930. 141. 153