Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Kortárs viseletek Hollókő „színpadán”

posztóból és a fehér nMdezra-csipkéből összeállított alsókendő is. A nyakgyöngyöt, galárist régi, fehér yiasz-gyöngyből fűzte Déskáné újra, a rávarrott kis rózsák a budapesti Poltex Kft. által napjainkban forgalmazott termékek. Hozzájuk a zöld filcalátéteket Déskáné csinálta. Régebben e bimbókat horgolták, vagy farkasfogat tekergettek össze. Felhasználták a kato­naruhák gallérjáról lefejtett csillagokat is. Ha műanyagból készítették, ping-pong labdából, babacsörgőből vágták ki a virágokat. Manapság gyakran az öblítős flakonok alkotják a galárisok bimbóinak alapanyagát. Az ünnepi viselet nem volt teljes lábbeli nélkül, mely a 20. század elején még varrás­sal díszített, rámás, piros csizma volt. Majd a fekete, oldalvarrott lakkosszárú csizma ter­jedt el. A megvásárolt darabot Tóth Béla balassagyarmati cipész készítette, az 1950-1960­as években. A szalagok {kendőkötő, derékkötő, ingváükötő) Budapestről származnak, közelmúltbé­li vásárlásból. „Elfekvőben" van még Déskánénál valamennyi régi is, például egy-két kalá­szos motívumú szalag. Egy mostanában vásárolt régi, fehér selyemszoknyáról is lefejtette a szalagot, hogy felhasználhassa majd egy másik öltözethez. A zsebkendőt a hollókőiek be­tűzve hordják, négyszögletesre hajtva. E menyecske-öltözet zsebkendőjét Déskáné gabar­drá-szövetből varrta, Mátra-selyemfonallal hímezte ki a nefelejcses- rózsabimbós-rozmarin­gos motívumokat, és madeira-csipkével szegte körbe az anyagot. Egyébként többféle bolti csipkét is felhasznál, van például selyemvirágos, matt és fényes, a hollókőiek ez utóbbit ked­velik jobban. Ilyen zsebkendőket Déskáné sokat készít, mert a hollókői Pajtakertben a tu­risták előszeretettel vásárolják. Naponta ki tud hímezni körülbelül másfelet. Az újmenyecske jellegzetes viseletdarabja a nagyfékető. A lakodalom éjszakáján adták a menyasszonyra, illetve új asszonyra. Amíg hagyományos módon, azaz csak az első gyer­mek születéséig viselték, nem volt mindenkinek, hanem a családtagok kölcsönkérték, hordták egymásét. Déskáné például, az 1969-ben Budapesten csináltatott főkötőjét a sok kölcsönadás után végül eladta. Kevesen értenek már a nagyfékető készítéséhez, pedig ma­napság egyre nagyobb keletje van, annak ellenére, hogy eléggé drága, 25.000 Ft-ba kerül. Az utóbbi tíz évben egyre többen csináltatnak, szerepléshez, vagy csak igénylik, mint jel­legzetes hollókői viseletdarabot. A Palóc Múzeum által megvásárolt nagyfékető koszorú részét a rimóci Holecz Jánosné készítette. Az alsó rész elkészítését és a főkötő összeállítását a nógrádsipeki Pifka Bertalanné Vizoviczki Erzsébet, 65 év körüli asszony végezte, akinek általában besegít 45 év körüli leánya és 83 éves édesanyja is. A koszorú kalászaü és a búzaszemekei alufóliá­ból „pödrik össze." A többi díszt Budapesten szerzik be: selyemvirágok (nefelejcs, gyöngy­virág, rózsa, szekfű), zöld levelek, tüll, gyöngy, tükördarabok szükségesek. Régebben vi­asz virágokból készítették, kalászokként pedig karácsonyfa-díszeket, jégcsapokàt is hasz­náltak. Az alsó rész alapja sifon, a két anyag közé papírt tesznek a jobb tartás végett. A gyöngyöket az viszi, aki varratja a főkötőt, és ő is választja ki, hogy milyen motívummal készüljön. Főleg háromfélét kedvelnek: szoloßrtös, görbesoros, rózsás mintákat. A szintén két fő részből álló menyecskefékető alsó részét, azaz a kisféketőt új alapanya­gokból a Rimócon élő idős Percze Istvánné varrta. A behajtogatott fehér sifon anyagba be­levarrott gyöngyök a széleken torony, középütt rózsás motívumot adnak ki. Kedvelt min­tázatok még a rozmaringos, ekekulcsos, kétsor rózsás, pántlikás, simasorú, és mostanság Említi Flórián is, 1966. 58. Augusztin Béla és Kis István cipészmesterek nevére is emlékeznek még ebből az időszakból. 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom