Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Régészet - Tankó Károly: Kelta üvegkarperecek Szurdokpüspökiből és Gyöngyöspatáról

jéből ismert karperec is (PATAY 1972, Pl. XXXI, 12). Ugyan kronológia helyzetét tekintve a 6b csoport egyke a legáltalánosabban használt típusoknak, a '

Schleifenverzierung' díszítés elsődlegesen a közép-La Tène elejére datálható üvegművességre jellemző (KARWOWSKI 2004, 51-54; KARWOWSKI 2005,164). A vizsgált leletek között a több-bordás karperecek ugyancsak megtalálhatók. A négy- (Haevernick 7c csoport; Gebhard 18.sorozat) (2. kép 4, 20) és ötbordás, fehér vagy sárga cikk-cakk fonalrátéttel díszített (Haevernick 7b csoport, 2.forma; Gebhard 14.sorozat) (2. kép 1, 21) változatok egyaránt előfordulnak. A több-bordás típusok inkább a két gyöngyöspatai telepről gyűjtött anyagban dominálnak, de két töredék Szurdokpüspökiről is ismert. A több-bordás karperecek között külön csoportot alkotnak a ferdén bevagdosott középbordájú ékszerek. A hárombordás, ferdén bevagdosott középbordájú (Haevernick 8a csoport, 2.forma) (2. kép 6) töredék mellett, egy háromszög alakban bevagdosott középbordájú, fehér cikk-cakk fonalrátéttel díszített (2. kép 7-8) variáns is előkerült. Az ötbordás, ferdén bevagdosott középbordájú típus (Haevernick 8d csoport, 3.forma; Gebhard 20.sorozat) (2. kép 5) Kárpát-medencei előfordulása azért érdekes, mivel a típus elterjedése elsődlegesen a nyugati kelta területekre, Franciaországra, Svájcra, illetve Dél-Bajorországra (Manching-Steinbichel) lokalizálható (GEBHARD 1989,16). A keskeny, csomókkal díszített üvegkarperecek (Haevernick 14. csoport, 1. és 3.forma; Gebhard 1.sorozat) (2. kép 2-3,10-11) a szurdokpüspöki és gyöngyöspatai lelőhelyeken egyaránt előfordulnak. A kereszt alakban, sávosan tűzdelt középbordán plasztikusan kicsúcsosodó rátéttel díszített ún. Érsekújvár-típusú karperec töredéke (Haevernick 15. csoport) (2. kép 9) egy viszonylag ritka és csak a keleti kelta területre jellemző darab (KARWOWSKI 2005,163-164). A másfél tucatnyi ismert analógiája a Kárpátok északi zónájára (KeletMorvaország, Dél-Lengyelország és Szlovákia) korlátozódik. Ez alól kivétel a Gomolava lelőhelyen talált töredék (JOVANOVIC - JOVANOVIC 1988, pl. XLVI. 2, 7), amely minden bizonnyal a Duna menti kereskedelmi úton került az Észak-Balkánra. A 15. csoportba sorolt karperecek a jól keltezhető síregyüttesek alapján a közép-La Tène elejére helyezhetők (KARWOWSKI 2005,164). Különleges leletnek számít az a sötétkék alapon fehér és sárga virágszirmokkal díszített hengeres pasztagyöngy töredéke (2. kép 22), amely eddig párhuzam nélküli a Kárpát-medence késővaskorában. A kék-fehér színek alkalmazása és az üvegpaszta technikai kidolgozása alapján valószínű, hogy az un. maszkos üveggyöngyökkel azonos (a maszkos gyöngyökről bővebben lásd: SZABÓ 2003,255-259; SZABÓ 2005,150151; KARWOWSKI 2005,165-169), vagy azok a hatása alatt álló műhelyben készülhetett. A La Tène-kori üvegkarperecek egyes típusainak jól körülhatárolható elterjedése alapján nyilvánvaló, hogy ezek készítése bizonyos műhelyhez, műhelyekhez köthető. A vizsgált leletanyag tipológiai összetételét a nyugat és közép-európai lelőhelyekkel összevetve (lásd: VENCLOVÁ 1990, 143.) kitűnik, hogy az un. „pan-European" karperecek közül a Mátraalján csak a Typ 14 fordul elő nagyobb számban. Másrészt az innen ismert leletek tipológiailag jól illenek a N. Venclová által meghatározott kelet-európai üvegművességi körbe (VENCLOVÁ 1990,143). Az üvegkarperecek 6b és 15. csoportja már az üvegfeldolgozás kezdetén elsődlegesen a keleti kelta területekre jellemző, és ezért a mai Délnyugat-Szlovákia és/vagy Északkelet-Magyarország te102