Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Kazareczki Noémi: Bertha István zeneszerző-karnagy életútja

gazdasági tárgyak oktatójává. 1906-ban már főtanítóvá nevezte ki Vaszary Kolos Esztergomi Érsek. 1912-ben a szécsényi katolikus elemi iskola igazgatója lett és betöltötte azt az 1914. február 24-én bekövetkezett haláláig. Bertha Istvánnak két testvére volt, Teréz és Mária

3

, akik közül Teréz (édesapja hivatását követve) tanárként igen szép karriert futott be. Elemi iskolai (népiskolai) tanítóképző oklevelét 1906-ban, 1909-ben pedig a polgári-iskolait szerezte meg. 1912-ben nevezték ki az abonyi állami polgári leányiskola segédtanítónőjének.

4 Előtte egy évig a balassagyarmati polgári leányiskolában helyettesített. Abonyból 1924-1926 között a pestszenterzsébeti állami polgári leányiskolában tanított. 1927-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium VI. Ügyosztályára került. 1930-tól a Budapesti Polgári Iskolai Királyi Főigazgatáson dolgozott, 1939-ben pedig polgári iskolai igazgatói címet kapott. Térjünk rá tanulmányunk főszereplőjére, Bertha Istvánra. Szülei az ő születése után nem sokkal elköltöztek Szécsénybe, így nem csoda, hogy fiuk egész életében ezt a várost (akkor még nagyközség) tekintette szülővárosának. A szécsényi elemi iskola befejezése után középiskoláit Nagyszombatban, Losoncon és Rimaszombatban végezte. (A Nagyszombati Érseki Főgimnázium első osztályában 1895-ben kitűnő eredményt ért el. Tízéves korában már olyan jól orgonált, hogy beteg édesapját is helyettesítette a templomban.) 1903-ban érettségizett a Losonci Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban. Még ebben az évben beiratkozott a Budapesti Tudomány Egyetem Bölcsészkarára, ahol nyolc félévet hallgatott filozófiából, matematikából és fizikából. Ezzel párhuzamosan - a zene iránti egyre nagyobb elhivatottságága miatt - elvégezte a Budapesti Zenekedvelők Egyletének iskoláját zongora tanszakon és karmesterképző szakon. Muzikalitását valószínűleg édesapjától és Bertha Sándor zeneszerző rokonától

5 örökölte. A híres zeneszerző, zongoraművész és zenei író Mosonyi Mihály növendéke volt, majd Lipcsében és Berlinben tanult. 1861-től a Zenészeti Lapok munkatársa, 1862-től a lap külföldi levelezője volt. 1864-ben Liszt meghívására Rómába utazott, és itt mintegy fél éven át a mester római tanítványi és baráti köréhez tartozott. Párizsban művészeti szalont nyitott feleségével (aki egyébként francia bárónő volt), és különböző zenei, irodalmi lapok munkatársa lett. Az 1860-as évek végétől Alexandre de Bertha néven publikált párizsi írásaiban egyre inkább Liszt és Wagner ellenzékéhez csatlakozott. Fontosabb művei: Koronázási himnusz 1867, Nászinduló 1871, Millenniumi induló 1895, továbbá kamaraművek, zongoraművek, csárdások, palotások, keringők, mazurkák, dalok, népdalfeldolgozások.

6 Ragaszkodott a magyar műfajokhoz, témákhoz, szövegekhez.

7 Szalonjukban gyakran Máriáról semmilyen dokumentum a hagyatékban nem található. 4 Bertha Teréz beállt a Magyar Vörös Kereszt önkéntes betegápolók sorába 1914-ben, ezért 1916-ban megkapta a Vörös Kereszt ezüst díszérmet Ferenc Salvator főhercegtől. 5 A hagyatékban található Bertha Sándor kottáin, valamint a Bertha Istvánné által írt önéletrajzban az szerepel, hogy Bertha Sándor a nagybátyja volt Istvánnak. Ez azonban az anyakönyvi iratok alapján teljesen kizárható, valamilyen rokoni kapcsolat azonban lehetett köztük, mindketten a Felsőeőri Bertha nevet viselték. Művei közül a hagyatékban megtalálható: Honvéd Roham Induló KFM 81.260.1, Lassú magyar KFM 81.260.2., Valse KFM 81.260.3., Deuxième Csárdás KFM 81.260.4., Air Hongrois Varié KFM 81.260.5. 6 Boronkai Antal, é.n., 189. p. 7 Dobszai László, 1984. 342. p. 88