Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

val elérik azt, hogy egy-egy jó sztahanovistát olyan csapatra telepítenek, amely 100%-on alul teljesíti a tervét, hogy ott átadhassa a munkamódszerét. A Loy-mozgalmat kiszélesítik a csoportos pillérfejtéseken, frontfejtéseken és egyéb munkahelyeken. A Gazda-mozgalom széleskörű elterjesztése érdekében kidolgoztatja az igazgató az anyag-normát, és ezen keresztül rávilágít a szűk keresztmetszetet képező anyagokra és bevezeti a rendszeres anyagtakarékossági jutalmat. Az igazgató és az ÜB az eredmények alapján negyedévenként egyszer beszámolt a dolgozóknak a Gazda-mozgalomban elért eredményekről és hiányosságról.

16 A megyei sajtó 1952. decemberében közölte, hogy „Sándor János elvtárs a november 5-én megtartott országos Dombass kombájn értekezlet alkalmával versenyre hívta Czike Albert Sajó-Kazinci Szénbánya Vállalat főmérnökét. A versenykiírás óta eltelt időszakban fokozatosan javul a szénkombájnok kihasználása és ma már naponta, mintegy 14 és fél vagonnal növekedett a Mátranováki Szénbányák Vállalat termelése. A november 15-től december 9-ig terjedő versenyszakaszban a Csipkés üzemben működő kombájn már elérte a 15 ciklust".

17 (Sándor János az MSZV főmérnöke volt 1952. január 1től 1953. október l-ig.) A versenyek idején különös súlyt helyeztek a vállalatok vezetői a tervek teljesítésére, illetve a nem teljesült tervek okainak feltárására. Erről egy szorospataki példát mutatunk be, a korszakban megszokott, ún. „sajtólevelező" tollából. Mint írta: „A szorospataki üzemben közel hét-nyolc hónapja nem teljesítjük a tervet. Sok a hiányosság, lazaság, nemtörődömség, ami miatt dolgozóink társaik iránt nincsenek bizalommal". A levélíró szerint, a szénmedencében ilyen nagymérvű szerszám eldugás még nem volt, mint ami Szorospatakon előfordult. A dolgozók nem törődtek azzal, hogy a többi szakban milyen szerszámmal fognak dolgozni. Eldugták, vagy inkább ellopták a szerszámokat s így előfordult, hogy a csapatok fejtőnyárs, vagy vídia fúróéi nélkül nem tudtak egész műszak alatt dolgozni. Előfordult, hogy a másik szaknak 5-6 fejtőnyársa a légvágatban tartalékolva volt, előfordult olyan eset is, hogy voltak olyan dolgozók, akiknek a fejszéjük csak addig volt a munkahelyen, míg azt az első műszakra bevitték. Másnap műszakra menet sem fejszéjüket, sem csákánynyelüket nem találták. A szerszámaik keresése eredménytelenül végződött. Helyes lenne minden csapatnak saját szerszámos ládát készíttetni, mely ládába minden szerszámot, úgy gépi, mint kézi és egyéb bányai felszereléseket be lehetne csukni, fejezte be írását az ismeretlen levelező. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1952. január 1-i megalakulásakor a Nagybátonyi Szénbányák Vállalat kötelékébe három termelő akna tartozott: Szorospatak, Kossuth táró és Béke táró. Az év folyamán belépett Katalin II. bányaüzem is. A vállalat termelési terve 493 170 tonna volt, ami az előző évhez képest 22%-os emelkedést jelentett. 1951-ben terv szerint napi 134 vagon szenet kellett termelniük, amit 136 vagonnal teljesítettek. Ezzel szemben az 1952. évi terv átlag napi 161 vagonnal számolt, amit a III. negyedévig 166 vagonnal teljesítettek. A vállalat a beruházási, feltárási, elővájási tervét 493 170 tonnára tervezte, 1 083 méter meddővágat és 17 500 méter szénvágat kihajtása mellett. A vállalat feltárt szénvagyona 1 193 000 tonna, a fejtésre előkészítet szénvagyona 182 500 tonna volt. Augusztus l-re a feltáró meddő és szénvágatok segítségével a feltárt szénvagyonát 2 146 000 tonnára, a fejtésre előkészített Nógrádi Bányász. 1952. november 12. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt kollektív szerződése. 1953. i. m. 17 Szabad Nógrád. 1952. december 13. 54