Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

Ugyanakkor gondoskodni kellett a toborzott embereknek az elhelyezéséről, az étkeztetéséről, a szállításáról is, ami újabb költséget jelentett. A toborzott munkások számára létesítették a munkásszállókat: Nagybátonyban, Mizserfán, Jánosaknán, Kazáron, Kisterenyén és Kányáson. Az országban jelentkező szénhiány enyhítése érdekében, a gyenge teljesítményt nyújtó bányákból a vájárok egy részét áttelepítették a jobb minőségű szenet termelő dunántúli szénmedencékbe. 1951-ben pl. a Zagyvái Körzet bányáiból 300 vájárt telepítettek át szervezetten Oroszlányba, s ennek következtében Nógrád megyében beszüntették a salgótarjáni József lejtős akna és a Ságújfalui lejtős akna széntermelését. Ebből az esetből a munkafiziológia érdekes bányászati vonatkozását kell megemlítenünk. Közismert ugyanis, hogy az átlagos testmagasságnál alacsonyabb munkahely esetén, a munkások teljesítménye általában 20-50%-al alacsonyabb a normálisnál. A kényszerítő testhelyzet hatása látványosan tapasztalható a vékonytelepi bányászatból a vastagtelepibe, vagy a vastagtelepiből a vékonytelepibe átkerült vájároknál. A nógrádi vékonytelepi bányákból az Oroszlányba áthelyezett vájárok hozzá voltak szokva a görnyedt testtartáshoz, így az oroszlányi magas munkahelyekre kerülésük után, egy ideig még görnyedt testtartással és nógrádit alig meghaladó teljesítménnyel dolgoztak. Ugyanekkor Szabolcsból és más helyekről lelkes csapatok érkeztek a mezőgazdasági munkából a nógrádi szénmedencébe bányásznak, s ennek révén Tiribesen 104, Mizserfán 77, Kisterenyén 20 új dolgozó állt munkába.

11 Az I. ötéves terv eredményeit azonban a régi telepítésű aknákkal, külszíni létesítményekkel nem lehetett volna elérni, ezért szükség volt új bányaüzemek termelésbe állítására. Nógrád számára váratlan lehetőséget jelentett az a körülmény, hogy 1952-re felépültek a gyenge minőségű szenet felhasználó hőerőművek Tiszapalkonyán, Lőrincin (Mátravidéki Erőmű), melyek jó hatásfokkal használták fel az értékesítési nehézségekkel küszködő mizserfai, kazán, mátranováki 2 000-2 500 kalóriás barnaszenet. A mátranováki és mizserfai III. telepek feltárásával új lendületet kapott 1952-1953-ban a mennyiségi széntermelés. Egymás után nyíltak mag az új szénbányák a mátranováki-mizserfai körzetekben. Ezek a telepítés sorrendjében: 1951: Gáti II. lejtős akna, Kistelek V. lejtős akna, Pálhegy II. lejtős akna, Szurdoki lejtős akna, Vizslás I. lejtős akna, Kányás akna. 1952: Margit IV. lejtős akna, Gáti III. lejtős akna, Kistelek VI. lejtős akna, Tőkés lejtős akna, Tekevölgyi lejtős akna, Katalin II. lejtős akna, Északi táró. 1953: Szilváskői táró, Kistelek VII. lejtős akna, Tordas II. lejtős akna, Margit VI. lejtős akna. 1954: Margit V. lejtős akna, Margit VII. lejtős akna, Ferenc II. lejtős akna, November 7. (Főtáró), Tordas III. táró, Kossuth lejtős akna. 11 100 év. 1970. i. m. 184 Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi szénmedencében 1781-1981. én. 27 Tóth Miklós: A mikrofiziológia alapjai és néhány bányászati vonatkozása. In: BKL. 1959. 2-3. sz. 141 Molnár László: Visszapillantás az oroszlányi szénbányászat I. ötéves tervére. In: BKL. 1988. 6. sz. 408 48