Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

tett, s a kutatott múzeumi gyűjteményekben találkoznia kellett innen származó főkötőkkel. A palóc vidék akkor jelen idejű példái közzé felvett Bocsárlapujtő községből csak a slingelt főkötőt tárgyalja.

13 Továbblépést jelent viszont a palócokról írott kismonográfiában Manga János tömör jellemzése a ludányhalászi viseletről, amelyben a főkötőhasználatnak is figyelmet szentel.

14 Flórián Mária a nógrádi paraszti ruházat két évszázados változásának elemzése során egyebek között a pilinyi főkötővarró, Jutka asszony példájával is illusztrálja a ruhakészítő specialisták ez irányú szerepét.

15 Az utóbbi évtizedekben örvendetesen szaporodó tudománynépszerűsítő munkákban,

16 néprajzi kézikönyvekben, a palóc vagy nógrádi viseletcsoportok között többnyire találunk a Karancs vidékéről is rövid leírást, benne utalást, illusztrációt a főkötőkről. Külön említést érdemel a szlovákiai magyarság viseletét bemutató munka, amely az Ipoly jobb oldalán fekvő falvakból gazdagítja ismereteinket, tágítván egyes főkötőfajták elterjedési határait.

17 A kérdéskörhöz legfontosabb forrásként szolgál a Nógrád megye népművészete kötetben Flórián Mária készítette viselet fejezet, amelyben a szerző összegzi e területen az 1960-70es években végzett gyűjtésein alapuló tapasztalatait.

18 Más megközelítésből pedig a népviseleti összefoglalásokban a fejviselet tárgyalása során az egyik típusra, a fejkendőből főkötővé merevedett formára hozott gyakori példa a Karancs vidéki slingelt főkötő.

19 A Karancs vidékéhez tartozó község, falucsoport viseletéről monografikus célú feldolgozás nem készült. Magam az 1970-es évektől elsősorban tárgygyűjtéseimhez kapcsolódva figyeltem a főkötőviseletre. Majd az 1980-as évek elején az etesi kutatás néven számon tartott, megyei múzeumi kutatási program keretei között e község parasztviseletét igyekeztem az emlékezet alapján feltárni, s ehhez összehasonlító gyűjtéseket végeztem Karancskesziben és Karancslapujtőn. Elsősorban e tapasztalatok és a balassagyarmati múzeum gyűjteményi anyaga alapján szerzett ismereteimet összegzem a továbbiakban, támaszkodva a Néprajzi Múzeum textil- és fotógyűjteményére is. Segítségemre van két szakdolgozat kézirata: Bereczkyné Máthé Judit a Dobroda-völgy falvainak haj- és fejviseletét, Babcsan Ágota a határon túli érintkező terület, benne a jelen témához kapcsolódó Ipolykér (Kiarov), Bussa (Busince) és Szécsénykovácsi (Kovacovce) viseletének szakszókincsét dolgozta fel.

20 Terepmunkájukat, a gyűjtéseik rendszerezését helyi konzulensként igyekeztem volt segíteni. * * * Vegyük sorra, milyen főkötőfajták meglétéről vannak ismereteink a Karancs vidéki falvakból. Elöljáróban annyit, hogy valamennyinek a helyi neve fékető (egyes változatoknál megtalálható még a trotya), ha szükséges, megkülönböztető jelzőt tettek elé. Egyféle főkötőnek egy községen belül több ilyen jelzője is használatos volt. Utalhattak vele annak formájára, legjellemzőbbnek tartott, vagy szövegösszefüggésben fontossá váló díKERÉKGYÁRTÓ 1937: 36, 51. MANGA 1979: 128-130. FLÓRIÁN 1970: 93. FÉL 1962: 22; FLÓRIÁN - URAI 1980: 56. JÓKAI - MÉRY 1998: 295-296, 298-299. FLÓRIÁN 2000: 171-172. FLÓRIÁN 1997: 705, 2001: 91. MÁTHÉ 1978; BABCSAN 1987. Az utóbbi tömörített változata megjelent a Néprajzi Közlések IV. kötetében (Bratislava, 1988: 64-76) „Az Ipoly mente régi női viselete és szakszókincse" címen. 13