Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - V. Bene Orsolya: Egy inas visszaemlékezése az első világháború idejéből

sok bajom volt, azt iparkodtam jól elvégezni. Csak a kosztom volt gyenge, és lealázotnak éreztem magam. Ha az üzletben ettem, akkor csak állva, ha a konyhába, akkor le ülhettem, de úgy éreztem, séminek sem néznek. De ha el voltam valamiért keseredve, mindjárt eszembe jutott, hogy Apám mit mondott, és akkor mindig meg erősödtem. Közben katonáktól (Mátranováki katonáktól) többször érdeklődtem, hogy van Anyám, meg a testvéreim. És monták, nem jó, Sándorkám, de hát ki van most jó, tudod, hogy háború van. Már 917 október volt, éppen két éve, hogy Apám el hozott, még otthon nem voltam. Lehet, hogy haza engedett volna a gazdám, mint ahogy később mégis tette, de én nem mertem. Féltem attól, amit látnék (később láttam is). Ahogy 917 okt nem tudom hányadikán, szerda volt, tehát 5-8ig voltam iskolába. Jövök ki az üzletből, Telek Pali bácsi akkor hoz egy levelet. Mondja, most jövök otthonról, Anyád küldi ezt a levelet. Kérdezem, hogy hogy vannak otthon. Azt mondja, majd megtudod fiam, ha elolvasod. Elolvastam, de sírva mentem az iskolába, még ott is sírtam. Oda jöttek a barátaim, hogy mi bajom. Oda adtam a levelet, elolvasták, és volt köztük, aki velem sírt. Közben jött az egyik tanár, aki az órát tartotta (Zoltán). Azt mondja (szigorú, de jó ember volt) mi ez a csődület? Nem szól senki. Te miért sírsz, mondja nekem. Pentka Gyula

5 nyomdász inas elmondja: Tanár úr kérem, a Reiner kapott az anyjától levelet. Azt írják neki, hogy az Apja sebesült, a Miskolci kórházba van. Két testvére, Rózsi meg Ella beteg, az orvosságot nem bírják megvásárolni, búzát már nem tudnak el adni, mert már így sem lesz elég kenyérnek. Amit elattak is azért adták el, hogy kis zsírt meg orvosságot vettek rajta. Kérdezi a Tanár tőlem: mennyi pénzt kér Anyád? Mondom 6-8 koronát. Kérdezi: van neked valamennyi? Mondom, egy fillér sem. No, fiúk, hozzá fogunk a tanuláshoz, a szünetben majd beszélgetünk. Eljött a szünet. Zoltán tanár úr mondja: fiúk, hogy segítünk a kis Reineren? Én 1 koronát adok. 5 perc alatt vas hatosokból (lukas vas húszfilléres volt akkor, amit hatosnak is hívtak) 5 korona jött össze. Persze nem minden inas adott, nem is volt mindnél pénz. Mikor a tanár úr megszámolta, ő monta 5 korona. Akkor egy jó nagy erős inas, akit 18ban elis vittek katonának, 18dik éves volt Paskusz Sándor, Engel Miksa fűszernagykereskedőnél

6 volt, mondja: 3 vagon árú van az állomáson. Ilyenkor a főnök szokott kisegítő munkást alkalmazni. Havalakik jönnének az inasok közül, én szólnék a főnöknek. Azt nem tudom, mit fizet, az is jó volna a Reinernek. A Tanár úr: no, fiúk, jó lesz? Jó, mondja Kravicki Károly

7

, szintén fűszeres inas, jó derék, erős gyerek, meg Neischl Miska. Mink el megyünk Károlyal az Engelhez rakodni. Jó, mondja a Tanár úr. Tovább mondom, én meg kimegyek az állomásra csomagot vinni. Oda este még eljött velem Repecki Jenő, Nezbeda Gyula, Neischl Gyula. Engelnél a két fiú l-l koronát és l-l kiló almát kaptak, mink 4en az állomáson 2 korona 20 fillért kaptunk. Pentka Gyula egy Kalmár József nyomdásznál volt inas, ahol akkor már kenyér, liszt, cukor meg más hatósági jegyeket készítettek, hozott nekem (úgyis mondhatjuk hogy lopott) 2 kg kenyér jegyet, 2 kg cukor jegyet, adjam el. Elis adtam, ezekért 5 koronát kaptam. Mindenki ide adta, amit keresett. Össze jött 14 korona, nem tudom hány fillér. Nagyvolt az öröm, nemcsak nálam, hanem a fiuknál is. Bele tettem, jobban mondva levél borítékba csavartam, mert vas 20 filléres volt a több, kimentünk az állomásra. Olyan szerenPentka nevű család ma is él Losoncon 6 Üzlete a Rákóczi, eredetileg Gácsi utca 19. szám alatt volt. Helyén ma emeletes épület áll. Vagyonos ember lévén 1918-ban 3320 korona jövedelemadót és 325 korona vagyonadót fizetett. 7 Kroviczky nevű család ma is él Losoncon 114