Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

csikat a bányafa szállítására, mert a fuvarosok az Alföldre szállították az így kitermelt szenet. Büntetésre végül nem került sor, mert 1946. március 31-én hozott határozat sze­rint a rónai lakosok a bányatörvény szerint kivett területen, saját házuk alatt folytattak bányaművelést. Mivel a szénjogot senki sem szerezhette meg, így az SKB Rt. sem foly­tathatott volna bányaművelést ezen a területen. 61 1946. december 4-én körrendeletet továbbítottak minden szénbánya vállalathoz, melyben az 1891. évi XIII. te. 5 § -a alapján a rendkívüli szénhiány enyhítése érdekében elrendelték, hogy az 1946. december 8-án vasárnap a szénbányákban két műszakban ­16 órán - széntermelő munkát kell végezni. 62 Az államosított nógrádi szénbányák a MÁSZ Rt. II. Nógrád-Hevesi Bányakerületi Igazgatósága néven kezdték meg működésüket. A korábban már említett három nagy szénbánya vállalat nógrádi szénmedencében lévő bányáin kívül a kerülethez kisebb ma­gánbányák is tartoztak, valamint azok a bányák, amelyek ugyan nem a medence szené­re települtek, ám Nógrád illetve Heves megyében működtek. Az előbbiekhez sorolhat­juk a mátraszelei Mátyás bányát, a homokterenyei Ambrus bányát, az utóbbiakhoz a medencétől délre fekvő Mátravidéki Szénbányát Rózsaszentmártonban és a Gyöngyös­Visontai Szénbányát Gyöngyösön (Imre lignitbánya és Gyöngyöstarjáni bánya), továbbá a megye északnyugati részén található Kiskért és Becskét. A bányakerülethez tartozott még további négy kisbánya: a nógrádsipeki, a herencsényi, valamint az Ipolytarnócon lé­vő Ipolyvölgyi Szénbánya Kft. és az Eüer Margit tulajdonában lévő szénbánya. Ez utób­biakat, részben azért, mert már huzamosabb idő óta szüneteltek, részben pedig azért, mert olyan helyen feküdtek, hogy a termelés elszállítása nagyon költséges lett volna, a bányaigazgatóság nem is üzemeltette. A Mátravidéki Szénbányák kivételével ezek a kis bányák néhány éven belül kimerültek és megszűntek. Egy ideig a kerületi bányaigazga­tósághoz tartoztak a recski ércbányák is. Az államosított salgótarjáni bányaigazgatóság hat körzetben kezdte meg a termelést. A hat körzet és a hozzájuk tartozó bányaüzemek a következők voltak: I Zagyvái körzet: Margit táró, Gusztáv táró, Forgách lejtős akna, József lejtős akna, Salgóbánya. Összesen: 5 üzem és 12 termelő bánya 1 934 fővel. 2. Zagyvapálfalvai körzet: Ságújfalui lejtős akna, Kőkúti lejtős akna, Karancsaljai lejtős akna, Jenő lejtősaknák, Kiskér és Becske. Összesen: 6 üzem és 13 termelő bánya 2 891 fővel. 3. Kisterenyei körzet: Fővölgy, Tordas lejtős akna, Ilona bánya /1946-ban Rákosi bá­nya néven a mizserfai körzetből csatolták át/. Összesen: 3 üzem, 8 termelő bánya 1 189 fővel. 4. Mizserfai körzet: Kisteleki lejtős aknák, János II. lejtős akna, Déli bánya, Gáti lej­tős akna, Bárnavölgyi lejtős akna, Ambrus lejtős akna, Kazári lejtős akna, vala­mint Mátyásbánya. Összesen: 6 üzem és 11 termelő bánya 2 015 fővel. 5. Nagybátonyi körzet: Szorospataki lejtős akna, Tiribes akna /1947. július -tói Rajk aknaként szerepelt/, Irén bánya. Összesen: 3 üzem és 5 termelő bánya 1 226 fővel. 6. Rózsaszentmártoni körzet: VII.sz. akna, Gyöngyös-Visonta. Összesen: 2 üzem és 3 termelő bánya 1 073 fővel. Visonta bányái 1948-ban illetve 1950-ben levál­tak a bányaigazgatóságról. A Heves megyei bányákat a Petőfi bányába olvasz­tották be. 03 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom